Kulturális folyóirat és portál

VAR szept 30_32_csaszari 5

2021. október 31 | Várad | Társadalom

Császári vizit Váradon (2.)

Augusztusi lapszámunkban olvashattak I. Ferenc József osztrák császár és magyar király 1890‑es nagyváradi látogatásának helyi előkészületeiről, a küldöttség fogadásáról. A Nagyvárad napilap korabeli tudósításait felhasználva folytatjuk a visszaemlékezést.

Amikor a király az állomás előtt kocsiba ült, megszólaltak a székesegyház harangjai, és a fogatoknak a püspöki palotához való megérkezéséig szüntelenül zúgtak. A fogatok élén két-két, díszbe öltözött lovas rendőr jelezte a királyi fenség jövetelét. Az első kocsiban Mezey Mihály, a rendezőbizottság elnöke, Rimler Károly, a város főkapitánya ült, mindketten pompás díszmagyarban, a második kocsiban pedig Dőry József főispán és Sal Ferenc királyi tanácsos, polgármester foglalt helyet. A harmadik, legpompásabb díszhintóban ült a király Szapáry Gyula miniszterelnökkel. Az utánuk következő díszhintókban Orczy Béla belügyminiszter, a főhadsegédek, magas rangú katonai és polgári személyek érkeztek a székesegyház elé. Az óriási tömeg kalaplengetéssel, éljenzéssel üdvözölte mindenütt a menetet, amerre elhaladt, amit Őfelsége katonásan köszönt meg.

A székesegyház udvarán állott a honvéd díszszázad és a József ezred zenekara. Amikor a király fogata a kapuhoz ért, a katonazenekar a gotterhaltét kezdte játszani. A díszszázadot Fabriczius Dezső százados betegsége miatt Lengyel János százados vezette.

Amint a díszes hintóból kiszállt, a király azonnal a díszszázad elé lépett és szemlét tartott. Nagyon szép, mondta a mellette álló miniszterelnöknek, majd Lengyel százados jelentése után elrendelte a díszmenetet.

A király és kísérete ezután a püspöki palotába vonult, ott Schlauch Lőrinc püspök és a papság hódolattal üdvözölte. A főlépcső bal oldalán húsz kislány állt, egyikük, Korda Gizella szép csokrot nyújtott át a királynak, ezután őfensége a lakosztályába indult.

Amíg Ferenc József a lakosztályában tartózkodott, a tisztelgő küldöttségek a főlépcsőn gyülekeztek. Tíz óra előtt külön kihallgatáson fogadta őfelsége báró Fejérváry, Szapáry és Orczy minisztereket. Pontban 10 órakor tisztelgett a papság Schlauch püspök vezetésével. Az egyháznagy üdvözlőbeszédet intézett a királyhoz, s az válaszbeszédében megköszönte a szívélyes fogadtatást. Egyebek mellett a következőt mondta: „Nem kétlem, hogy a római katholikus papság hagyományos hűségével és hazafiságával, óhajtásomnak megfelelve, ezentúl is összhangzásban fogja tartani az egyház és az állam iránti kötelességeit, vallásunk saját érdekében és az ország belső békéjének fenntartására, mely erős meggyőződésben szívesen biztosítom önöket változatlan jóakaratomról és kegyelmemről.”

Ezután a küldöttség vezetőjével, Schlauch püspökkel és számos taggal, akiket bemutattatott magának, a király társalgott, kegyesen érdeklődött az egyház viszonyairól.

A második küldöttséget, a görögkatolikus papságot és püspököket Ioan Vancea gyulafehérvári érsek vezette, aki a maga és hívei nevében szintén üdvözlőbeszédet intézett az uralkodóhoz, amire szintén rövid beszéddel válaszolt Ferenc József.

Rövid szünet után sorban járultak az uralkodó elé a kisebb létszámú egyházak vezetői és papjai, szeretettel és hódolattal üdvözölték, és ő szívélyesen válaszolt is rövid beszédben. Az evangélikus egyház küldöttségét Széll Kálmán vezette. A küldöttség tagja volt báró Dőry József és Rimler Károly is. A görögkeleti (ortodox) egyház papi küldöttsége Miron Roman főpap vezetésével tisztelgett a fogadáson. Az ortodox izraelita küldöttséget Ullmann Izidor vezette, és vele volt Fuchs főrabbi is, s utóbbi kérelmet intézett a királyhoz, hogy az előtte elmondandó imát, az ősi vallási rítus szerint, fedett fővel mondhassa el, amire természetesen engedélyt kapott. A neológ zsidóság képviselőit Adler Ignác vezette, ő szintén beszédet intézett az uralkodóhoz, az pedig válaszában megköszönte a jókívánságokat, és mindkét hitközségnek további eredményes munkát kívánt.

Az egyházak hódolata után a katonai tisztikar következett Kubinyi altábornaggyal az élen. A megyei törvényhatóságok tisztelgése alkalmával a következő mondás terjedt el: „Itt van most egyesülve a magyar kormány múltja, Tisza, jelene, Szapáry, jövője, Apponyi”. Ez utóbbit sokan kétségbe vonták. Ezután a király előtt sorban tették tiszteletüket az ügyvédi kamara, a királyi törvényszék, a kereskedelmi kamara és egyéb intézmények küldöttségei.

A küldöttségek fogadása után, mielőtt az intézetek, iskolák és kórházak meglátogatására a városba kocsizott volna, őfelsége a székesegyházban jelen volt a tedeumon. Tizenegy órakor a székesegyház oldalsó, sekrestye felőli ajtaját is bezárták, ahol addig be lehetett jutni, mert teljesen megtelt a templom. A székesegyház előtti téren senki sem tartózkodhatott. Bent a tűzoltóság felügyelte a rendet. Fél tizenkettőkor megjelent Vancea görögkatolikus érsek és Mihai Pavel váradi püspök, és elfoglalták helyüket. Nogáll felszentelt római katolikus püspök, Fraknói címzetes püspök és a káptalan tagjai a templom főbejáratánál várták Schlauch Lőrinc püspököt és a királyt, s ő déli tizenkét órakor meg is jelent. A papság az ajtótól a szentélyig sorfalat állt a zsúfolásig megtelt padok előtt. Harangzúgás és az orgona hangjai mellett lépett be a templomba a király, és megcsókolta a Schlauch püspök által elé tartott díszes keresztet. A Schlauch Lőrinc által celebrált tedeum alatt a király végig állt, a szentségfelmutatáskor azonban térdre ereszkedett. Az ünnepély végeztével a papság a bevonulás sorrendjében kísérte ki a királyt a templomból.

Ezután az uralkodó és kísérete elindult a meglátogatandó intézmények felé. Elsőként a közelben lévő árvaházat keresték fel, onnan a Szent József Intézethez hajtattak. Itt Schlauch püspök, Petrovich és Zelei apátkanonokok, valamint Lopusny intézeti kormányzó fogadta a vendégeket. Minden ragyogott a tisztaságtól. A király a kápolnát és a tantermeket látogatta meg, a diákok éljenzéssel fogadták. Az intézet nagyon tetszett neki, és elismerését ki is fejezte a vezetőknek.

A császári és királyi katonai kórházban Poucher és Kusschee ezredorvosok, valamint a gazdászati tiszt vezették végig a küldöttséget a kórtermeken, a konyhán, a legénységi és tiszti fürdőkben. Őfelsége itt is tetszését nyilvánította, és meg is dicsérte az orvosokat meg a gazdasági személyzetet.

A Bihar megyei közkórház volt a látogatás következő állomása. A bejáratnál Dőry József főispán bemutatta a kórház igazgató főorvosát, dr. Korda Kálmánt, dr. Barta János osztályorvost és Csillag Sándor főgondnokot. A király érdeklődött a betegek létszámáról és a kórház vagyoni alapjáról, majd meglátogatta a műtéti szobát és néhány kórtermet, meg is szólított egyes pácienseket, kérdéseket téve fel betegségük felől. Huszonöt percnyi időzés után a király és kísérete távozott.

Délután fél háromkor már a görögkatolikus „finevelde és tápintézet” előtt találkozott Őfelsége az őt fogadó Mihai Pavel megyés püspökkel és Augustin Lauran kanonok-igazgatóval. Az igazgató meleg hangon üdvözölte őt az egyik őse, II. Lipót által alapított intézetben, majd bemutatta Cornel Nesl lelkészt. Elmondta, hogy az intézmény diákjai jól beszélnek magyarul, és a premontrei főgimnáziumba járnak. A tantermek és egy tanulószoba meglátogatása után a király kocsira szállott, és a nagyhídon, a Kolozsvári utcán, a nagypiacon, a Zöldfa utcán, a kispiacon és a Kert utca fellobogózott házai közt, a közönség éljenzésétől kísérve, a Rhédey-kertbe ment.

Három óra felé járt, amikor az uralkodó megérkezett a Rhédey-kertben lévő Lövészegylet épületéhez. Érkezését három mozsárágyú lövése jelezte. A bejáratnál Janky József helyettes főlövészmester fogadta az uralkodót egy rövid köszöntőbeszéddel, majd megkérte őt, hogy „e fényes nap emlékére lövöldénkben egy pár lövést tenni és vendégkönyvünkbe legfelségesebb nevét beírni kegyeskedjék”. Elhangzott a köszönőbeszéd is, ami után I. Ferenc József a lövést ugyan megtagadta, de a lőállásba ment, és ott beírta nevét az emlékkönyvbe. Ugyanígy tett Szapáry gróf és Orczy miniszter is. A látogatás végén a lövölde szép ajándékot kapott a királytól, mégpedig egy ezüstserleget. A serleg dús arany díszítéssel volt ellátva, rajta „Nagyvárad 1890. évi szeptember 10.” felirattal, tetején Diana vadászó alakjával. A remek ajándék nagy örömöt szerzett az egylet tagjainak, és méltó emléke lett a látogatásnak.

Mintegy tizenöt percnyi itt-tartózkodás után a menet a lakosság éljenzése közepette a Fő utcán át visszatért a püspöki rezidenciába, s ott 4 órakor 63 terítékes udvari ebéd volt. Az ebédlőterem fejedelmi látványt nyújtott. A patkó alakú asztalon ragyogó szerviz, virágcsokrok, kristályüvegek és díszítések. A király az asztal külső közepén ült, tőle jobbra gróf Szapáry, Vancea érsek, Fejérváry, Nogáll püspök és sorban a többi méltóságok. Belül, a királlyal szemben Schlauch Lőrinc, Tisza Kálmán, Apponyi gróf, Ritoók Zsigmond és a többi méltóság rang szerint.

A püspöki palota ünnepi díszítése, annak művészi kivitelezése nagyon tetszett Őfelségének. Kellemesen lepte meg a virágokból kirakott monogramja, de különösen a mesteri módon, élő virágokból készített magyar címer tetszett neki. Érdeklődött a készítő iránt, aki nem volt más, mint Barényi Géza, a püspökség kertésze. A király megajándékozta egy remek briliánsokkal díszített arany nyakkendőtűvel.

Az udvari ebéd után a király és a küldöttség visszavonult, aztán egy későbbi órában elindult Székelyhíd felé, s ott a hamarosan kezdődő nagy hadgyakorlat idejére a Stubenberg-kastélyban volt a szállásuk.

A következő számban a királyi látogatás visszhangjairól, egyéb érdekességekről tájékoztatjuk a kedves olvasót, és szó lesz még a császári pár első váradi látogatásáról, az indóház alapkőletételéről és réges-régen megesett királyi látogatásokról.

(Folytatjuk)

Farkas László

Nyitókép: A Rhédey-kerti lövölde

Galériabeli képek: I. Ferenc József magyar király; Schlauch Lőrinc püspök; Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter; Báró Szapáry Gyula akkori miniszterelnök

(Megjelent a Várad 2021/9. számában)

 

Copyright © 2021 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu