Kulturális folyóirat és portál

2020. március 31 | Ady András | Irodalom

Covidám szavak

Összerúgott por ellen

amikor a szavak elfelejthetik a gyógyítást s valami másban ellentétesben keresik értelmük amikor már nem biztos hogy kedélynyugtató ha sakkozásba kezdesz…bár nem tudsz de még megtanulhatsz basszus…mert kereszt- félhold-vahabita az egész világ és a szerencsejáték tilos a szesz élvezete csak vélt vírusgyilkolásként engedett amikor kezd derengeni hogy a bezártság és a verselés kombinációja neked is a versnek is rosszat tehet s lehet hogy hulla nélküli gyilkos nélküli kettős autolízishez vezet akkor érdemes letenni a szavaktól csöppenő irónt s felvenni újra mit eddig ismertként unott-tudottként félreértettél…karanténozott írásszándékkal felvenni magadhoz venni bevenni a könyvet

Delendam…timere!

egy borkán muratura kettő három kutyafasza kérem enni kellene itt a gyomorsavnak enni adni valamit nem savat produkálni a savas semmiben egy tekercs budipapír kettő és a többi ismételten a kutyáé és liszt és hull a selymes fehér liszt telünk amúgy sem volt tavaszunk covidáman csicsereg fákon a fa nélkül is madár nélküli valami-sereg…drága kedves kicsi huszárom én te ő mi mindenképpen lenne e nagy kavarás a kavarásban egy észrevételem: még senkit sem láttam úgy felfordulni hogy halálra olvasta magát versekkel, de már láttam magamon oly egyelőre stoppolt elmúlást hogy verseket sorról sorra felejteni akartam akarni kezdtem

Otthonról dolgozni

és híre ment hogy maradhatok otthon hogy a gyermek otthon van hogy más most nincsen vele az iskolát elvitte a felvizezett vírus-ár mely nem ápol és nem betakar de mindenképpen valahogy úgy maradjak hogy szolgáljam közben a közt mint böcsületes közszolga ki él-hal és élőholtában is köz közét szolgálja a nép népnemzetté habarcsolásában énekeli á lá neo-hórukk Bumbesti-Livezeni brigád-háttérdallal a populus-tömbök közé a szelíd szakhabarcsot na szóval maradjak otthon úgy hogy szolgálatban maradjak és én kibasztam a rendszerrel ki én ki? én? ki! kimentem a lányommal a domboldalra téptem egy icikepicike illatos mit tudom én milyen természetet és páros cseresznyeként a füle mögé akasztottam Bogi nem lett szebb tőle de a táj lent és az ég fent sokkal jobban mutatott a kis csaj miatt

Itt vannak az itt lehetnek

oan nagyon magányosnak érzem magam, oann naonn annak hogy itthon kellene maradni többet mint eddig valaha nyomorúság ez a köbön és kompenzálni igyekszem azt a plusz pániknyekergést ami a melóban van hogy ki tüsszög és kinek csöpög orra és hogy ez vajon az e el kellene e különíteni, plasztikba csomagolni az sem baj ha hallja még miként csavarozzák rá a olcsó koporsó födelét s még elkaphat valamit a wifi-papi bájbáj-hablatyból…annyira magányosnak érzem magam hogy kell jó pár nap meddig rájövök…hátbasszus eddig is az voltam azok voltunk a szántógépek előtt a szmobilok villódzásában egyik feladattól a másikig mi a jóistent csináltunk mást ha nem önjelölt önelrendelt önvállalt magányunk fényeztük fontossá életfontossá…akkor most mi is a bajom mikor minden pszeudo-vesztegzár arra sarkal hogy húzd már ki a beled a kertbe ott lakik minden sietősen és még az ön-elaltatás előtt a gyermeknek elhadart mese mindenik odajön eléd na most ráérsz na most vigyél vissza a szobába a szobájába engedj most mi is itt ragadtunk de megyünk vele hozá érte karanténba és ő nagyon fog örvendeni és csupa mosoly lesz a szénaszagú királyfitól a békavirág-szín kisasszonytól a négylevelű lóherén hízott vega-sárkánytól és ti ti bizony kapaszkodhattok a ház másik végébe hogy a mesefigurák többletsúlyától elbillenő házat visszahúzzátok egyenesbe…a gyerekszoba kacagó kicsapó tumultushangjába az sem fog feltűnni ha a visszadöccenő házszéle a lábujjad bőréből lecsíp egy darabot s papucsodat is kihúzhatatlanul otthagyod

Harczosan

…mert mit tesz az ember pandémia idején hát vagy agyonüt valakit valakiket akikre régi ilyes plánumai vonatkoznak s majd kivárja míg a rendőrség nem az éppen olasz-spanyolból hazatérteket ellenőrizni de őt és megtalálja nála a nem keresett gyilkolási koronátlan csak odaütök s oszt’ kész lesz vírust…vagy pandémia idején ahogy pestis idején is hát szeret sokat szeret és alszik és amint felébredt előröl kezdi a szeretést hisz ehhez viszont – nem mint a gyilkoláshoz nem ám – igencsak keveset értett de mi sem lehet pandémia idején nagyobb kihívás mint életet mímelve élet szeretését feleség szeretését gyakorolva agyonütni a halált olyan odaütök s oszt’ annyi stílusban mi lehet érdekesebb mint a félelemmel szembekacagva fáradtan esni egymás karjaiból egymás karjaiba…mi lehet érdekesebb mi lehet majd értékesebb?

Lecsenije-traktorom

a fehérorosz elnök szerint a legjobb covidtizenkilenc ellenes gyógymódszer a traktor stratégia avagy fogja magát minden ép test és ép lélek és menjen szépen mezőre és dolgozzon csak két kis kezével és termeljen mert így marad egészséges s egy agrárországnak ha nem is anticovid a hórukkhumbug de semmiképp nem árt az ha a megmaradók dosztig ehetnek…na jó ne csak két kezével de a traktorral is céltudatosan hadonásszon a földeken…gászpágyin Lukasenka jelentem lemaradt…mielőtt ezt eltanulta tőlem én egészségesebb voltam mint Minszk lakossága all together: frissen metszett fa alig-árnyékában álltam egy gereblyével (talán villával) teljesen egész félnapokat s kis oxidszínű halmokba gyűjtöttem majd meggyújtottam a tavasz-hullott tavaly-hullott vírusokat

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu