Bontsák, ne bontsák?
Péter I. Zoltán írása – múltbeli példákkal, s az érem két oldalával – a nagyváradi Kert utca egyik oldalának tervezett bontásával, későbbi hasznosításával kapcsolatban.
Nagyvárad polgárainak egy része nagy felháborodással fogadta azt, hogy a városvezetés a Kert (napjankban Avram Iancu) utca egyik oldalának a lebontását tervezi a tűzoltó laktanya előtti útkereszteződésig. Kezdetben azzal indokolták mindezt, hogy bicikliutat szeretnének létesíteni az utcában, később már újabb közúti sáv(ok)ról beszéltek.
A városi RMDSZ aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy megakadályozza a bontást. Később csatlakozott az akcióhoz az EMNP is.
Azzal mindenki egyetérthet, hogy a Szent László tér átalakítását követően a környéken katasztrófális lett a gépkocsi-közlekedés. Nem célunk mindezt bővebben taglalni, hiszen írásunk témája nem ez, de annyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a Kert utcában a bontással nem oldódna meg a közlekedés, még akkor sem, ha ezen a szakaszon négysávosra szélesítenék az úttestet, hiszen a tűzoltólaktanya előtt egészen a Vámház (Sucevei) utcáig minden maradna a régiben.
Akkor mi lehet a valódi ok? Vélhetően egy villasor építése a város szívében. Kizárólag bicikliútról már csak azért sem lehet szó, hiszen ha lebontják e házsort, azt senki sem képzelheti el, hogy egy hosszú kerítés húzódjon majd a járda és a bicikliút teljes hosszábban…
Törvénytisztelő a városvezetés?
Ha az állam törvényeit – jelesül a műemlékek védelméről szólót – be akarná tartani a város vezetése, akkor eszébe sem jutna a város szívében bontani, hiszen ez egy törvény által védett övezet, Nagyvárad történelmi magjának műemléki környezete, amely a vonatkozó törvény szerint a 171. sorszám és a BH-II-a-A-01037. kódszám alatt található.
De található ebben a házsorban egy egyénileg is védett emeletes ingatlan az utca elején az 1. szám alatt, az úgynevezett Török-ház. (203. sorszám. Kódszáma: BH-II-m-B-1051.) Ezt még akkor sem volna szabad lebontani, ha tudjuk, hogy nem a török időkben épült, hanem valamikor a 18. század első felében barokk stílusban. Sajnos a külső stílusjegyeiből nem őrzött meg semmit a többszöri átépítés során. De ettől még védett!
Tulajdonképpen semmiféle aláírásgyűjtésre sem volna szükség, hisz törvényes védelem alatt áll ez a központi utca. Sajnos a rossz példák miatt az emberek gyankodnak, nem bíznak a város vezetésében, féltik a megszokott városképet a bizonytalan jövőtől.
Az érem másik oldala
Ha kritikus szemmel nézzük a Kert utcának ezt a szakaszát, be kell látnunk, hogy az itteni földszintes ingatlanok esztétikai értéke igen alacsony, ráadásul a házak egy része elhanyagolt állapotban van. Az egyetlen műemléki épület homlokzatát talán több mint öt évtizede úgy átalakították a szocreál elvárása szerint, hogy semmit sem őrzött meg az eredeti barokk stílusából. Mivel tudtommal nem maradt meg a ház dokumentációja, talán még fénykép sem az eredeti homlokzatról, a műemlékek restaurálását szabályozó törvény alapján nem szabad hozzányúlni. Ugyanis ilyen esetben a hitelesség elvét kell követni, amely többek között előírja: a restaurálás megáll ott, ahol a hipotézis kezdődik! Ezek szerint esetünkban hozzá sem lehetne fogni a barokk homlokzat visszaállítását célzó restauráláshoz. Homlokzati vakolat javításra, festésre maradna csak lehetőség.
Mi legyen tehát a sorsa ennek a védett épületnek és a többinek? Nehéz erre a kérdésre válaszolni, főleg ha objektíven tekintünk vissza városunk építészettörténetére.
Következzék néhány példa kételyeim alátámasztására:
Valamikor az 1714-es esztendőt követően, amikor kialakult a Szent László tér – a Kispiac, ahogy akkor nevezték –, kis szalma- és zsindelytetős vályogházak szegélyezték. Az impozáns Fekete Sas helyén is csak a földszintes Sas csapszék épülete volt. Később építették át emeletessé, hogy 1907 tavaszára ezt is lebontsák, hogy helyet adjanak a mai palotának. Mi lett volna, ha az akkori váradiak is ellenezték volna a bontásokat? Ma is ezeket a kis házakat néznénk a Szent László téren, ha azóta össze nem dőltek volna?
Egy hasonló példa a Fő utcáról. Jól ismert a Szaniszló (ma Mihai Eminescu) utca torkolatában levő négy palota. Joggal lehetnek büszkék erre az épületegyüttesre a váradiak. Ráadásul örülhetünk annak, hogy háromnál hozzákezdtek a rég esedékes restauráláshoz, s talán következik majd az Apolló palota is.
Ez utóbbi helyén a 19. század második felében épített kis földszintes Apolló fogadó volt. Vele szemben, a Szaniszló utca másik sarkán egy úgyszintén ódon hosszú földszintes ház volt, melyen, akárcsak az előzőn, még stukkódíszek sem voltak. Ez volt az úgynevezett kis városháza, amelyben az 1850-ig külön városként szereplő Olaszi vezetősége intézte a település ügyeit. Ennek a helyébe építették a 20. század első évtizedében a Stern-palotát. De nem volt sokkal különb a vele szembeni sarkon levő Bárányka fogadó épülete sem, amelyet 1753-ben építettek. Ez utóbbi helyén található 1887-től az a mai egyemeletes ingatlan, amely eredetileg Széchenyi szállodának épült.
A 19. század fordulóján a negyedik sarkon található földszintes ház sem volt értékesebb a többinél. Egyetlen dísze a ház homlokzatán levő timpanonba vésett, fénysugarakkal övezett istenszem volt. Ez arra utalt, hogy egy ideig Grósz Albert szemkórháza működött benne. Ennek a helyére építették 1905-ben a Moskovits-palotát.
Ez esetekben is kérdezhetnénk: ha a váradiak annak idején ellenezték volna ezeknek a kis házaknak a lebontását, hogyan gyönyörködnénk és mutogatnánk a városunkba látogatóknak ezt a három szecessziós és egy eklektikus palotát? Csak a négy földszintes, igénytelen, semmiféle építészeti értéket sem viselő földszintes házacska előtt kellene lesütött pillantással elmennünk. Joggal állapítható meg: ha megmaradtak volna ezek a kis házak, épített örökségünk sokkal szegényebb lenne.
Hangsúlyoznom kell: az előbbi példák nem jelentik azt, hogy szorgalmaznám a Kert utca egyik oldalának a lebontását. Főleg nem a mostani körülmények között! Ellenben az előző példák jól igazolják azt, hogy egyes esetekben a jó cél érdekében nem szabad elvetni a bontást sem. De ezt jól átgondolva, az urbanisztikai szempontok figyelembe vételével, a köz érdekében, teljes nyitottság mellett, közszemlére bocsátot tervek alapján kellene végezni, mindenkit meggyőzve arról, hogy a bontás és építés nyomán a városkép kedvezően alakul majd. Nos, ez esetben szerintem nem ez történne…
Ha mégis bontanának
Amennyiben a város vezetése „elintézné”, hogy a Kert utcát feloldják a műemléki környezethez való tartozás alól – nálunk ugye, akár ez is megoldható –, és mégis végrehajtanák a bontást, hatalmas összeget kellene költeniük a helyi költségvetésből a házak és telkek kisajátítására. Kerékpárút létesítésével ezt nem lehetne kárpótolni. Tehát a lebontott házak telkeit valószínűleg értékesítenék. Mint a cikk elején is fejtegettem, nagy valószínűséggel újgazdagok építenének ide egy villasort. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdagság nem jár minden esetben jó ízléssel. Sok elrettentő giccses villát építettek már a városban az utóbbi időben. Engedéllyel!
Ha a lakosság egy részének akarata ellenére mégis lebontanák a Kert utca egyik oldalát, csak abban az esetben lenne szebb ez a város szívében levő utca, ha a polgármesteri hivatal tervpályázatot írna ki a villasor tervezésére. A kiállított pályamunkákat neves építészekből álló szakbizottságnak kellene elbírálnia. A nyertes építész – vagy építész kollektíva – munkáit adnák majd át a vásárlóknak, hogy kötelezően ezek alapján építsék majd fel a villáikat. A pályázat kiírásakor komoly feltételeket kellene szabni az építészek felé is. Alapfeltételnek tartanám, hogy ezeket az épületeket a kor szellemében tervezzék, harmonizáljanak egymással és illeszkedjenek a városképbe. Emiatt lenne előnyös, ha minden villának egyazon szakember lenne a tervezője. Még szerencsésebb lenne – ha már mindenképpen bontanának – valamilyen, a város érdekét szolgáló épületet emelni, például egy, Váradról nagyon hiányzó korszerű képzőművészeti galériát.
Sajnos tudom, hogy a polgármesteri hivatal szakigazgatósága millió ellenérvet sorakoztatna fel, és elvetné ezt a javaslatot… Emiatt is a jelen állapotok mellett a legjobb megoldásnak azt tartanám, ha nem nyúlnának hozzá az utcához! Inkább bontás nélkül igyekezzenek a város központjában kialakult forgalmi káoszon valamit is javítani…
A szerző felvételei
