Befogadási tornagyakorlatok
A sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben megrendezettMagányos és társas művek 2.0 című kiállítás átfogó válogatást mutatott be Szegedy-Maszák Zoltán intermédia-művész elmúlt két évtizedben készült műveiből.
A részben Fernezelyi Márton képzőművész közreműködésével készített „magányos és társas művek” a valóság és a virtualitás, valamint az analóg és digitális technika viszonyával foglalkoznak. A kiállításon szerepelt interaktív audiovizuális és virtuális valóság installáció és feledésre ítélt analóg technikával készült experimentális fotósorozat is. A kiállítás multiszenzoros élményt nyújtott, amely során elmosódtak a valós és a virtuális tér határai, így a nézőben óhatatlanul kétségek ébredtek az észlelés és értelmezés folyamatával kapcsolatban. Nem maradhattunk a művek passzív szemlélői: részt kellett vennünk a ránk váró vizuális élmények létrehozásában. A kiállított művek kapcsán – legyenek azok installációk, fotográfiai eljárással készült vagy programgenerált képek – különös térbeli helyzeteket, percepciós feladványokat tapasztalhattunk meg, amelyek nem egyszerűen megjelenítettek vagy közvetítettek valamit, hanem „befogadási tornagyakorlatokként” a vizuális és térbeli tapasztalás mechanizmusáról szóltak.
Fernezelyi Márton és Szegedy-Maszák Zoltán a 90-es évek közepe óta dolgoznak együtt interaktív virtuális és kevert valóság installációkon. A kiállítás leglátványosabb elemét jelentő Promenád című installációhoz fejlesztett interfész a maga idején technikai értelemben vett innovációt is jelentett: a zseblámpába épített interfészt kezében tartó néző a kiállítótér valós terében sétálva fedezheti fel a virtuális, számítógéppel előállított illúziókat.
A jelenlegi kiállítás alkalmából készült, Barabás Miklós életművének jelentőségére reflektáló interaktív számítógépes installáció táblaszámítógép segítségével működik. Az Újabb tanulmány a festészetről: Barabás Miklós című alkotás első látásra geometrikus festmények sorából áll, ám a táblaszámítógépen mint intelligens videokamerán keresztül szemlélve azokat a szépapa alkotásain alapuló háromdimenziós, virtuális domborművek figyelhetők meg a vásznak előtt. Erdélyben és Magyarországon megtekinthető művek kerülnek így egymás mellé virtuálisan, a művész önéletírásából, illetve akadémiai székfoglaló előadásából származó szövegekből készült hangfelvételekkel kiegészülve.
A Swiftnek ajánlott interaktív installáció, a Vizuális kommunikáció, Gulliver utazásainak azt a híres részletét idézi fel, melyben az egyetemes nyelvet kutató professzorok azt javasolják, hogy felesleges beszéd helyett nemcsak bölcsebb, de egészségesebb is volna a valóságos tárgyak felmutatásával kommunikálni. A kiállítás látogatója egy monitorhoz kapcsolt kamerának mutogatva az előtte fekvő fekete-fehér ábrákat azt tapasztalja, hogy virtuális háromdimenziós tárgyak jelennek meg a monitoron, melyek a lapok forgatására, elmozdulására úgy reagálnak, mintha valós testek volnának. A nyelv nem megbízható eszköz működési elve is hasonló, azzal a különbséggel, hogy hanganyag is tartozik hozzá: Gilbert Keith Chesterton a „paradox hercegeként” ismert brit író és filozófus mondatai hangzanak el angolul és magyarul, többek között a címadó mondat: „Az igazság egyszerűen az, hogy a nyelv nem olyan megbízható eszköz, mint egy teodolit vagy egy kamera.”
Kísérleti képalkotás
Szegedy-Maszák Zoltán hagyományos képkészítő eszközök, gyakran feledésre ítélt archaikus technikák felhasználásával létrehozott művei a fotokémiai és a digitális eljárás közötti különbségekkel foglalkoznak.
A Hardver tekintetében sorozat többszörös expozícióval készült képei térbeli háromdimenziós hatást keltő speciális optikák segítségével készültek. A művész doktori hallgatóival kísérletezte ki, hogy képkészítésre is alkalmas a leginkább „kacsintó nő effektusként” emlegetett hatást elérő lentikuláris lencse. A Mit jelent fényképezni? sorozat is többszörös expozícióval készült: az ugyanarra a nagyméretű síkfilmre (alul)exponált fényképek egymást hívják elő, azaz külön-külön nem, csupán együttesen alkotnak képeket. Hasonló módon elektronikus eszközökkel nem lehet képet készíteni.
Az Akhilleusz és a teknősbéka esetében abból indult ki a művész, hogy a digitális kép azonos az azt leíró számsorral, így valójában nem más, mint egy grafikon, és nincs szükség emberi beavatkozásra a generálásához. A szintén programgenerált Szteganogram: sztereogram képpár címe a jelek elrejtésének tudományára utal. A képek többnézetűek, azaz egyszerre blokkdiagramok, melyek rejtett tartalma csak bizonyos távolságból, hunyorgó szemekkel vehető észre, ugyanakkor csakis közvetlen közelről, tágra nyitott (és bandzsított) szemmel megfejthető sztereogramok is. A mű rejtett üzenete így egyetlen nézőpontból sem látható teljes egészében, közelről és távolról is csak részleteiben mutatkozik meg.