2011. szeptember 1 | Fazakas Attila | Irodalom

Bárbad

Nézd a sólymokat, ahogy dühvel
lecsapnak: vérbe, halálba fojtják
áldozataikat. Messze lovasok szállnak…
Távol a tenger partja reszket;
Férfiak intenek kemény kesztyűikkel.
Nézd a sólymokat, olthatatlan dühvel
magukat szép, arany-kiváltságokba mártják.