Az olvasó nyomában
Az olvasási szokásokat vizsgáló magyarországi felmérés lesújtó adatait elemezve arra a következtetésre jut a jegyzetíró (Kinde Annamária: Könyvesek sorsa. Erdélyi Riport, 2010/ 24.), hogy „nem a könyvkiadókat kellene támogatni, hanem az olvasót”. Valóban anyagi védelemre szorul az olvasó, akár egy ritka növény?
A kép ellentmondásos. Az utóbbi hetekben két könyvvásáron is megfordultam, s első látásra úgy tűnik, nincs ok az aggodalomra. Marosvásárhelyen, a nemzeti színház előcsarnokában novemberben ezres nagyságrendű volt a látogatók száma, jelentős érdeklődés mutatkozott a könyvbemutatók iránt is. A váradi sportcsarnokból a minap annak ellenére távoztak többnyire elégedetten a kiadók és kereskedők, hogy a helyszín nem volt a legideálisabb. Tehát a könyv még ma is üzlet lehet, ám közelebbről szemlélve azt tapasztalhatjuk, hogy a fenti sikereket elsősorban olyan kiadványokkal érték el, amelyek irodalmi-kulturális értéke erősen megkérdőjelezhető. „A legnagyobb és legszínesebb albumokat keresték leginkább, ezekért habozás nélkül fizették ki a nem ritkán százötven lejt” – mondta az egyik forgalmazó. „Ezekből egy-egy példányt vinnék el” – mondta még Vásárhelyen az egyik székelyföldi kereskedő a váradi kiadványok közül a verseskötetekre bökve.
Mindez oda vezet, hogy ma már a könyvvásárló és az olvasó nem ugyanaz, persze könyv és könyvnek látszó tárgyak között is érdemes észrevenni a különbséget. Az olvasók egy részét viszont már rég nem érdeklik a könyvvásárok, aki ügyes, ingyen is be tudja szerezni magának az olvasnivalót a legpopulárisabbtól a legigényesebbig az internetről, erről tanúskodnak a művek ingyenes letöltését lehetővé tevő portálokon a letöltési adatok. Hogy ez nem mindig törvényes, sérül a szerzők és kiadók joga? Ez nyilvánvaló, de az is, hogy a kínálatnak mindig a keresletet kell követnie, s akár az is előfordulhat, hogy az olvasót ingyenes és legális letöltéshez segíteni olcsóbb a nyomdaszámlák kifizetésénél.
Az olvasó ott van, érdemes utána menni, megkeresni, ez a tapasztalata eddigi négy helyszínes bihari Könyvturnénknak is. Mert ha csak egy érdeklődő szempárral is találkozunk, ha két-három példány talál olyan gazdára, aki nem porfogónak szánja művünket, akkor már volt értelme elindulni. Úgyhogy, kedves olvasó, vigyázz, akár az internetes sztrádán, akár a kátyús bihari utakon, a nyomodban vagyunk…