2012. január 27 | Zudor János | Irodalom

A modern pásztoróra

Ilyen az én átkozott sorsom,
a mezők helyett, ligetek helyett,
pásztoróra helyett, mégis pásztor-
óra, csakhogy úgy nem is lehet,

fuvolázik a pásztor, a bárányfelhők hallják,
idill, post mortem, fellendül a kék ég,
valaki nyög, valahol túl a városházán,
a szomszéd utcában már várlak én,

város! A zöldövezetben legelnek a juhok,
ó, jaj, város, a pázsiton hiéna…
Szfinx keresztben… A homokon túl is,
a pásztor a völgyben valahol túlról

megnyitja a furulya-koncertet, énekel,
leereszkedett a tengerpartig. Lebarnult,
napozik a fürdődresszben, még dudorászik,
míg levedli az állatbőrt, és bámul…

2011. szeptember 4