A mindentudó súgó
A súgó rejtőzködőn él a színházban. A súgó sápadt, mert nem őrá irányul a reflektorfény. A súgó annak örül, ha a színészeknek szól a taps. A súgó egész lelkével szereti a színészeket, olykor jobban, mint a színészek önmagukat. A súgó egy-egy előadás során némelykor jobban szenved vagy izgul, mint a színészek. A súgó diszkrét, az ő diszkréciója egyenes arányban áll a színészek indiszkréciójával. A súgó számára a világ is csak egy előadás – a takarásból.
Aztán egyszercsak kilép az árnyékból a súgó. Azazhogy előcsalogatja a fiatal színigazgató. Hogy legyen egy önálló előadás a súgóról. Az ő életéről, az ő történeteivel. Amiről a súgó hallani sem akar először. Pláne arról szó sem lehet, hogy egyesegyedül álljon ki a színpadra.
A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Tiago Rodrigues darabját, a Bocsárdi László által rendezett, Sopro – Suttogás a sötétben című előadást hozta el Nagyváradra, a 12. IFESZT-re. Amint az előadás ismertetőjében olvasható, s az előadásban is elhangzik: „A színházban mindnyájan ugyanazt a levegőt lélegezzük be. Technikusok, színészek, nézők – mind ugyanazt a levegőt szívjuk. A súgó az, aki minden pillanatban együtt lélegzik a színészekkel. Feszülten figyeli minden rezdülésüket, és megmenti őket, amikor a legkiszolgáltatottabbak, amikor a szövegben elakadva, pőre, halandó emberként állnak a színpadon a reflektorfényben. A súgó az, aki egy életen át a sötétben marad. Ebben az előadásban a súgó, életében először, a színpadra lép.”
És rendre jönnek a történetek a színház varázslatos világából. A színpadon egy ruhaállvány a jelmezeknek, néhány kellék, meg persze az elmaradhatatlan szövegkönyv a súgó kezében. Mesél arról, hogy kislányként az első színházi előadást nem a zsöllyéből, nem páholyból, nem is a kakasülőről nézte, hanem bizony a súgólyukból. Mintha predesztinálva lett volna erre. Aztán beszél arról, hogy pályakezdőként miféle tanácsokat kapott. Hogy milyennek látta a zöld ruhás igazgatónőt. Hogy milyenek a színészek. Különféle karakterek elevenednek meg a színpadon. Aki általában mindig tudja a szöveget, aztán egyszercsak hirtelen elakad. Hatásszünet? De túl hosszú a csend. Ilyenkor menti meg a helyzetet a súgó. Aztán van, aki notórius szöveget-nem-tudó színész, aki még csak nem is szégyelli, hogy nem tanulta meg a szöveget. A súgó izgulhat helyette. A súgó az, aki csak profilból látja a színészeket, a színfalak mögül. Van, olyan színész, aki az egész testével játszik. Léteznek például teátrális fenekek és sokat eláruló arcélek.
A humoros anekdoták váltják egymást a szívfacsaró emlékekkel. Mert nemcsak a mindent jelentő színpadon történnek tragédiák. És olykor összemosódik a játék a valósággal. A színésznő, aki előadás előtt tudja meg, hogy meghalt az öccse, utána Antigonét alakítja, miközben – első alkalommal – egyetlen könnycseppet sem ejt. Az igazgatónő, aki elmismásolja a betegségét, halasztja a további vizsgálatokat, a műtétet, mert nagyon fontos előadásra készül, aminek sikere lesz, ezt érzi, a premier sikeres is, de nem biztos, hogy meg tud jelenni a színen, amikor visszatapsolják.
A művészkávézóból kilépve a súgó is vállalja a reá kirótt szerepet. Mert nem tehet másként. És elsuttogja az el nem mondott idézetet. A Sopro – Suttogás a sötétben néha ironikus, néha melankolikus, egészében véve pedig csudaszép vallomás – a színház világáról, az életről, a halálról, a körforgásról.
Fotó: Vigh László Miklós
Király Szabolcs fordításának felhasználásával a szövegkönyvet készítette Bocsárdi László és Dálnoky Réka
Szereplők:
SÚGÓ: Méhes Kati
IGAZGATÓ: Szabó János Szilárd
IGAZGATÓNŐ, IZABEL, OLGA, ANTIGONÉ, BERENICE: Moldován Blanka
DINIS, VERSINYIN, ORVOS: Nagy Csongor – Zsolt
BOLOND, KARVEZETŐ: Orbán Zsolt
KULIGIN, KREÓN: Diószegi Attila
MÁSA, ISZMÉNÉ: Budizsa Evelyn
Rendező: Bocsárdi László m. v.
Dramaturg: Dálnoky Réka m. v.
Látványtervező: Bartha József m. v.
Jelmeztervező: Szőke Zsuzsi m. v.
Zeneszerző: Bakk-Dávid László
Fénytervező: Bányai Tamás m. v.
Színpadi mozgás: Szabó Franciska
Ügyelő: Fábry Zoltán
Súgó: Simionas Varga Anna
Hangosító: Geszti István
Világosító: Kecskés Lénárd-Fleisz Patrik
