Kulturális folyóirat és portál

2012. október 16 | Zudor János | Irodalom

A járulék – váradi elégia

Megyek a tönkre,
így megyek tönkre.

Ennyi a birtok,
(majd ti kibírtok,

ennyi a jussom,
fikarcnyi, üssön

a kő, a merengő,
pökhendi, rengő,)

érzi a lábam
a sort, mint alábban,

írva vagyon;
az ablakon

berepült kőn,
(beragadt gén,

bocsánat : kén…)
A járulék tán?

Mehetek tönkre,
körbe, örökre!

(Kicibált ingem
azt mondja, én nem

vétkeztem sokat!
Így lettem rokkant.)

Melódiának
ott van Diána,

(rámveri ablakom,
rágódni abrakon…

Az apja tenyésztő,
mikroba emésztő,

egyszóval szemetes,
– csukd be a szemedet,

egy tonna gépje van,
– nippből, (mindent felfal!)

Éjjel közlekedik,
– ki kell bírni dögig!

„Diána rimája,
búcsúáriája:)”

(„Céklalevet ittam éjjel,
– tilos a fogamzás:
tillaárom haj!
Viszen engem mán a bánat,
hogy cserélgetem a hazámat,
tillaárom haj!

– Tilos a fogamzás!

Ezt mán ugye szinte érted,
tillaárom,
hogy az ülepemet érted…
tillaárom.”)

Tovább áriázna Cékla,
de itt majdhogynem
seggberúgják…

Copyright © 2024 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu