A Frimont-palota az igazságügy szolgálatában
„A [Széchenyi, ma Traian] tér északi részét az 1898-ra felépített impozáns, kétemeletes Igazságügyi palota uralta. A tervet Kiss István műegyetemi magántanár készítette, a kivitelezést Schiffer Miksa mérnök vezette. Az Igazságügyi palota felépítése előtt a törvényszék a helyén levő, barokk stílusú Frimont-palotában működött. Frimont Theodora grófnőtől, a család Bécsben élő utolsó leszármazottjától 1868-ban vásárolta meg a város ezt a váradi palotát, hogy abban a magyar királyi törvényszéket helyezhessék el…” Ennyit írtunk a Széchenyi tér ismertetése során erről a titokzatos palotáról a Várad 2013/7. számában.
Valóban titokzatos palota, mert a fentebb idézett mondatokon kívül szinte alig lehet valamit tudni róla. A külsejéről aztán végképp semmit, korábbi ismereteink szerint egyetlen kép vagy metszet sem őrizte meg kinézetét az utókornak. És most véletlenül előkerült róla egy kép az interneten, ezt most mi is közöljük.
Jobb oldalán látható az egykori egyemeletes Frimont-palota. Jó lenne tudni, hogy a kép készítésekor a család birtokában volt-e még vagy már az igazságügyet szolgálta. E kérdésre a kép elemzése adhatja meg a választ, annak alapján, hogy 1868 előtt vagy után készítették ezt a valóságot hűen visszaadni igyekvő grafikai alkotást.
Az erőteljes középrizalittal és manzárdtetővel megépített Frimont-palota mögött egy árkádos folyosós emeletes épület udvari homlokzata látható. Ez csak a Fő utca sarki egykori Széchenyi szállodát megelőző Fehér bárány fogadóhoz tartozhatott. Mivel a fogadót 1887 tavaszán kezdték el bontani, a rajz csak ez előtt készülhetett.
A kép bal oldalán a Vármegyeháza látható, a már ma is ismert főhomlokzattal. Tehát a kép az épület 1855 utáni állapotát ábrázolja, ugyanis Imre János építési vállalkozó ebben az évben „korszerűsítette” az eredetileg barokk homlokzatot klasszicizálóra.
A vármegyeháza mögött a fogház épülete áll, hatalmas kéménnyel. Magassága itt még megegyezik a vármegyeházéval, tehát ekkor még csak egyemeletes volt. Mivel a börtönépület utcai szárnyának földszinti és emeleti részét 1873–1874-ben alakították át, nagyobb ablakokat vágtak rá és egy újabb emelettel bővítették, ezek szerint a rajz csak 1873 előtti lehet.
A kép közepén talán egy zsinór látható. Közvetlen jobb oldalán, távolabb egy fehér szobor körvonalai fedezhetők fel. Ez a kőből készült Mária mennybemenetele szobor lehet, melyet 1735-ben állítottak fel a téren, és 1888-ban cserélték ki azzal a bronzszoborral, amely napjainkban a Barátok templomának udvarán látható.
A fenti évszámok összevetése nyomán megállapítható, hogy a rajz valamikor 1855 és 1873 között készülhetett. Sajnos ez az intervallum egyéb „kapaszkodók” hiányában tovább nem szűkíthető, így nem lehet meghatározni, hogy a rajz 1868 előtt vagy után készült.
A kép bal oldalán látható egykori Tisza-ház három ablaknyi része, illetve kapuja sem segíthet ebben, hiszen ez a tizenkét tengelyes, zöld zsalugáteres ablakú, földszintes, manzárdtetős épület valamikor a 18. derekán épülhetett provinciális késő barokk stílusban. Tehát jóval 1855 előtt, és 1939-ben bontották le. A mögötte levő Rádl-házról – melynek a képen csak a barokkos oromzata látható – semmit sem tudunk azon kívül, hogy helyére építették valamikor a 20. század elején a mai sarki emeletes házat. Megválaszolatlan marad tehát az, hogy a kép megrajzolásakor kié is lehetett a Frimont-palota.
Az sem tudható, mikor épülhetett. Az előző cikkben látatlanban barokk stílusúnak neveztük a palotát, azt feltételezve, hogy valamikor a 18. században épülhetett. A kép alapján ellenben inkább klasszicizáló barokknak nevezhetnénk. Ezt erősíti meg az Igazságügyi palota most folyó felújítása során nemrég előkerült téglán olvasható 1846-os évszám is, amely immár a neoklasszicista korból való. Elhamarkodottan azt is állíthatnánk, hogy ekkor épülhetett a Frimont-palota, hiszen az Igazságügyi palotát 1898-ban építették a helyére, így a tégla nem származhatott ebből az eklektikus stílusú épületből. De ha arra gondolunk, hogy Frimont János gróf, e palota tulajdonosa 1837-ben hunyt el, a palotát ennél is korábban kellett építeni, de mindenképpen 1821 után, hisz akkor még Nápoly felszabadítójaként jeleskedett a harcokban – amiért a szicíliai király egyenesen antradoccói herceggé nevezte ki –, és még nem telepedett le Biharban.
Végezetül talán érdemes felidézni azt is, hogyan láthatta K. Nagy Sándor 1885-ben a már néhány évtizede törvényszékként használt Frimont-palotát. Jeles helytörténészünk mellesleg ügyvéd volt, így gyakran megfordulhatott ebben a palotában.
A Széchenyi téren „egy szép nagy emeletes palotaszerű házat találunk, melynek ajtaja felett egy táblára magyar címer körül ez van írva: »M. kir. e. f. törvényszék Nagyváradon.« Tehát itt van az igazságszolgáltatás, a midőn palotának mondjuk e házat, nem csupán arra célozunk, hogy itt lakik az igazság – hanem szószerint is igazat mondunk, mert ez az épület csakugyan palota volt, a Gróf Frimont-család palotája, mely mögött pompás kert díszlett, beültetve a legszebb dísznövényekkel és fákkal, telve megfizethetetlen tiszta, egészséges levegővel. Most már vége a gyönyörű díszkertnek, az illatos növények tövestől együt ki vannak írtva, a fák levagdalva, csupán a hajdani – vasrostélyos – bejárat mellett két öreg tujafa unatkozik s a kert közepén három jegenyefenyő szomorkodik, magas, karcsú, korhadozó dereka alig tudja már táplálni beteg ágait, melyekről lankadtan csüngenek alá a csoportos hengerded fenyőtobozok; látszik róluk, hogy elvágynak e környezetből. Nem is csoda, hiszen körülöttük azon helyen, hol egykor a legszebb eleven virágok díszlettek, most élettelen fa és deszkarakások vannak, melyek között árendába adott rabok végzik kedvetlenül lomha munkájokat. […] A keresztépületben három bírói szobán kívül van a pertár (az ügyvédek mindennapi gyülhelye, a periratok, jogi és törvénykezési újdonságok kicserélésére), valamint a polgári és bűnügyi kiadóhivatal és iroda. Az emeletes épület földszintjét a bűnügyi iktató és irattár foglalja el a szegletet, aztán mellette van a polgári-, tovább a telekkönyvi irattár, telekkönyvi kiadóhivatal és iroda, maga a telekkönyvi hivatal. A telekkönyvvezetők és telekkönyvi iktató szobájának balra hagyásával juthatunk az emeletre, melynek rácsozatos lépcsőházában két sisakos római vitéz őrzi a két szegletet, az egyik pajzsára támaszkodva, kezét széles kardján tartja, mintha mondaná: »őrzöm az igazság mérlegét«. Az emeleten a jegyzők és bírák szobái, a tárgyalóterem, a tekintélyes elnöki terem, az igazgató szobája és a hátulsó feljárat mellett a polgári iktató hivatal található.
Egy – a dícséretre méltó jó renden kívül – van ennél a törvényszéknél, ami másoknál nincs: ez a »Nagyváradi m. kir. törvényszék területén alkalmazott bírósági és ügyészségi tisztviselői takarék- és önsegélyegyleti szövetkezet.«…”
Ezzel végére értünk K. Nagy Sándor Bihar-ország Útirajzok könyve második kötetéből a bennünket érdeklő rész ismertetésének. Egy közintézmény több mint száz éve lebontott épületének belső beosztásába tekinthettünk be. Arra azonban nem gondolt K. Nagy Sándor, hogy megírja azt is, mikor építhették a Frimont-palotát, hiszen ez az ő idejében vélhetően közismert volt. Mert ha megírja, akkor megoldódott volna a most megtalált tégla rejtélye is: az, hogyan kerülhetett ide ez a jó másfél évszázados tégla a Frimont-palota általunk kikövetkeztetett építése után. Talán ha sikerül e kérdésre választ találnunk, akkor az akár egy újabb cikket is eredményezhet…