Indulókban vagyok. Indulok Csíkóhalba
Indulok Csíkóhalba
Össze fognak a dolgok időben keveredni, majd azt mondják, jól összefogva bánok a síkokkal. Bánom, sokakkal megesik, csíkokban papizza őket az idő, szárazon falja meg őket, nekrológcsíkjaikat
tartják a halak számon. A csík hal, és mindegyik halott Sámson.
A csík hol, és mindegyik holott más kedvére elmásszon.
A dolgoknak márpedig össze kell időben keveredni, az élők,
ha életükben írnak bármit a halálról, az gyászbeszédhez jó, idéznek, rínak fölötte durvanagy pénzéhekért. A csík vajon mivel táplálkozik. Mivel gyászolni divat, berúgni sikk, nincs valóságos kötelék. Jól
jönnek Delila-halottak bizonyos sakklapoknak. Múlástól maszek a jövőérdek, a megélhetési megemlékezhetőség mérhetően tetemes. Öt-hat közös emberhalál a véletlenszerű csoporthoz, és máris ott a kohézió. Most mondom megélhetésből az én halálkohéziómat.
Nekem is kell véletlenszerűség. A viszkiérzés biztosan meg lesz írva, mondja a doktor, aki nő, a viszkiérzés biztosan meglesz, a magnézium vénába adott gyönyöre, ahogy a viszkiérzést idézi, előbb fejtetőn,
cimpafülben, aztán legvelőben, meg lesz írva a magnéziuminjekció
viszkihez tartó rokon hatása, a melegítő érzés, a viszkiséget
körülvevő kellemes rokongondolatok, fogdosom vizit közben
a pirosmeleg gondolatokat és ettől tudok rokonilag túlélni. Mattot
tudok adni magamnak, bevallom: segít. Mosolygunk. Csukkunk
és Gekünk, Moszkvám itt jön elő idén először. A szorzótáblát nem tudom, előszörször először az mennyi is. Köszönni sem olyan jól tudom. Apám füle piros a viszkitől, családi jöveteleken enged magának két-há fülpirosításnyit, mosolyog az érzésen, érzi a más
által tapintható csík-pirosságot, csontig a hatoló jóérzést, együtt a család, mert attól ugye neki nincs két-há fontosabb. És nincs így nekünk se, és hála a csíkokért. Apám fogdossa pirosmeleg fülhegyét
és mosolyog. Az első kutyámnak a Viszkinevet adjuk, vicces,
amikor Viszkinevünk megijed egy petárdától, nem, nem az
a vicces, hogy megijed, hanem ahogy elszökik mellőlem, nem, nem
az a vicces, ahogy elszökik, hanem ahogy a Deszka-temető alatt szólingatjuk a sötétben fennhangon, Viszki, Viszki, síkhülye banda, üvöltözünk utána, pirosfülhegyűnk, hol vagy, ki a franc üvöltözik temetőközelben, sötétben viszki után, ő meg otthon vár bennünket, ijedtében hazaszalad, valamelyik szomszéd beengedi a lépcsőházba, be a liftbe, fekszik Viszkinevűm az ajtó előtt, mi megkönnyebbülünk, fogdossuk a pirosmeleg fülhegyét és mosolygunk. A kutya piros-
melegfülhegyéről beszélek, apám fülét holtában nem csíkozom meg, pedig nem hagy hátra verset, pedig sem megélhetési merszet, pedig bekapcsolt rádióval vár és profi hírolvasókkal, akik ott állnak
az erkélyen, és olvassák, milyen lesz reggelente egy évig az időjárás.