Kulturális folyóirat és portál

connemara1

2026. november 22 | Fried Noémi Lujza | Kultúra

Kiásott koponyák

A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeinek fellépésével, Martin McDonagh Koponya Connemarában című darabjával (rendező Barabás Árpád) befejeződött a Nagyváradon megtartott 12. Interetnikai Színház Fesztivál. Bár darab a Leenane-trilógia második része (az első Leenane szépe című részt a Szigligeti Társulat előadásban láthattuk), azonban a két történet között nincs összefüggés, csak Ray Dooley-t említik időnként a második rész szereplői.

Az Isten háta mögötti helyen Mick házába érkezik köpködve, harákolva Maryjhonny, majd Mairtin, így rögvest betekinthetünk a kisközösség életébe, pletykáiba: a sörösüveggel összeszabdalt lányok esete friss, míg a temetőben pisáló kölyköket több mint húsz év után is felemlegeti az idős asszony, aki ugyan morran a káromkodások hallatán, de azért a maga whiskey-adagját szívesen elfogyasztja. Mairtin „Walsh vagy Welsh” atya üzenetét hozza, előtte azonban elborzong azon, hogy Mick vajon mit csinálhat a halottak csontjaival. Connemarában ugyanis szó sincs örök nyugalomról, az elhunytakat kiássák, hogy (sír)helyet készítsenek az eltávozóknak. Ez a munkája Micknek, akire most nehéz feladat vár: az atya üzenete után saját elhunyt felesége csontjait kell kiásnia. Az asszony autóbalesetben halt meg, Mick vezetett részegen, és bár többször is elhangzik, hogy „Csak ittas vezetés volt”, ő sosem bántotta a nőt, Thomas, a rendőr szinte kényszeresen annak beismerésre akarja kényszeríteni: Oona már halott volt a balesetkor, mert férje megölte. Még a kihantolást sem lehet elkezdeni, míg Thomas meg nem érkezik.

A temetőben Micknek feltűnik, hogy nagyon könnyű mozgatni felesége sírja fölött a földet, mintha már ástak volna – és valóban az asszony csontjait nem találják a koporsóban. Miközben Mick és Mairtin leisszák magukat, és csontokat törnek porrá – Mick szerint most először, merthogy ő a csontokat egy zsákban a tóba ereszti, és imát is mond közben – ráerősítve a korábban említett pletykára, miszerint az összetört csontok porát aztán a derítőbe dobja. Örömtelen, sivár az élet Connemarában, és ezt a sivárságot olykor fekete, olykor abszurd humorral is megmutatja a szerző. Valljuk be, nehéz azon némi szörnyülködés nélkül nevetni, hogy Mairtin régebben megsütött egy macskát, még akkor is, ha kiderül, a macska valójában hörcsög volt, ami azért mégiscsak más… Az is megtudjuk például a temetőben, hogy a halott férfiakat a „lölőjük” (igen, az az, amire gondolnak a kedves olvasók) nélkül temetik el, és ez csak egy része a szörnyűségeknek.

A temető után ismét visszatérünk Mick házába, ahol Mairtin egy elszólása már felkelti a gyanút, tudja, ki áll a feleség csontjainak eltűnése mögött, bekövetkezik egy újabb autóbaleset, és kiderül, hogy a rendőr sem feltétlenül az igazságot keresi. A rózsás medál felkerül Oona fényképére, a fájdalom pedig ott marad a színpadon.

Az est közönségtalálkozóval zárult, ahol a nézők és a váradi színészkollégák is beszélgettek az előadásról a Tomcsa Sándor Színház művészeivel. Bár az elhangzott vélemények vagy éppen értelmezések között is voltak különbségek, abban mindenki egyetértett: a fellépők mindegyike kiváló alakítást nyújtott saját szerepében. (Fotók: Tomcsa Sándor Színház)

Szereplők:  Mick Dowd – Szűcs-Olcsváry Gellért
Maryjohnny Rafferty – Pál-Varga Márta
connemara2Mairtin Hanlon – Csorba Kristóf-György
Thomas Hanlon – Wagner Áron

 

Copyright © 2026 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu