A versekben csak őszintén szabad szólni
Az érmihályfalvi születésű, ott élő és alkotó Szilágyi Ferenc Hubart Az álmom emberé című új verseskötetét mutatták be Nagyváradon október 29-én. A Partiumi Keresztény Egyetemen megtartott irodalmi estnek kolléganőnk, Fried Noémi Lujza, a Várad kulturális folyóirat szerkesztője volt a moderátora.
Szilágyi Ferenc Hubartnak ez a tizedik önálló könyve, és ez a hetedik verseskötete. A verseskötetek mellett megjelent az édesapja katonatörténeteit tartalmazó prózakötet, valamint a nagyszüleiről írott novellafüzérekből álló könyv. Verseket is fordít. Lefordította magyarra Shakespeare összes szonettjét, ami szintén megjelent kötetben. Emellett rendszeresen publikál foyóiratokban, például a Váradban, továbbá antológiákban, irodalmi portálokon is jelentek meg írásai. Első könyve 2006-ban látott napvilágot. Ennél több kötete is lehetne, ha nem volna olyan nehéz a könyvkiadás, jegyezte meg Szilágyi Ferenc Hubart.
A szerző mesélt arról, hogy már egészen kisgyermekkorában elvarázsolták a betűk; hogy amikor a Szilágyságba került, a hatalom hogyan hiúsította meg az általa szervezett irodalmi önképző kör működését, még a szüleit is zaklatták, ami miatt akkor jobbnak látta, ha írás helyett egyébbel foglalkozik. Ám sosem lépett ki a kultúra, a művészetek bűvköréből. Mintegy harmincöt éven át foglalatoskodott kisplasztikával. Első önálló plakettkiállítása ’77-ben nyílt meg. Jó néhány író, költő portréját készítette el. Az ún. rendszerváltás után beindult a mihályfalvi irodalmi és képzőművészeti kör Sütő Éva szervezésében. Ott rukkolt elő két novellával, édesapja két katonatörténetével, amelyeket nagy tetszéssel fogadott a közönség. Élvezettel írta meg a további epizódokat, két éven át írta a katonahistóriákat. És persze a versírás sem maradt ki: e ténykedés napi programmá vált nála.
Aztán a kötetcímekről esett szó. Gondban van a címekkel, mert nem csupán egy tematikával foglalkozik, hanem sokfélével. Például első verseskötete, a Tyúkudvari gregorián azért viseli ezt a címet, mert úgy véli: egyszerű falusi portán is születhetnek magasztos dolgok.
Az új verseskötet témái között megtalálható a szülőföldhöz való ragaszkodás, a múltba tekintés és a rohanó, zűrzavaros világ fonákságai, és néhány verset is felolvasott – az Elhagyott tanyától a Csodálatos világig.
Hubart a klasszikus versformákat szereti. A ritmusokat, a zeneiséget, a jambusokat, a szonetteket, sőt szonettkoszorúkat. Ebben érzi jól magát. Ami nem azt jelenti, hogy a szabadverseket elítéli, de ő marad a klasszikus formáknál.
Fiatalemberként sokkal több humoros verset írt, mint manapság, mert eluralkodott stílusán a keményebb, komorabb hangulat. Azért található néhány vidám vers is az új kötetben, mint például a Rovar-randi.
Szerelmi lírája nagyon szép, ebből is kaptunk ízelítőt a könyvbemutatón. A Shakespeare-szonetteket többen átültették már magyar nyelvre. Ő a kilencedik a sorban. Az általa olvasott fordításokat picit száraznak érezte, úgy véli, a szóhűség, a tartalomra való összpontosítás miatt feláldozták a rímek csengését. Ezért „vetemedett” arra, hogy ő is elkészítse a maga fordításait.
Ami az ars poeticáját illeti, vallja: versben csak őszintén szabad szólni. És hogy kiket tart mestereinek? Elsősorban a nyugatosokat. Áprily Lajost, Babitsot, Kosztolányit, Tóth Árpádot. Tanult tőlük sokat, de nem vette át a stílusukat, nem utánozta őket. Régebben rengeteget olvasott. Mostanában inkább ír, mint olvas. Amikor ráér, azonnal leül írni.
