MaRó – mi és ők
Első alkalommal léptek színpadra közös darabban a nagyváradi Szigligeti Színház Szigligeti Társulatának és a Regina Maria Színház Iosif Vulcan Társulatának színművészei Székely Csaba MaRó című darabjában, melyet Bobi Pricop rendezett. A darab maga nem új: 2015-ben mutatták be a marosvásárhelyi Yorick Stúdióban, akkor tíz jelenetből állt, a nagyváradi előadásban 13 jelenetet láthattunk október 17-én és 18-án, szombaton és vasárnap. Két társulat, két premier, és vasárnap hosszas, jól megérdemelt állótaps.
Magyarok és románok a színpadon, az alkotók között és a nézőtéren is (e sorok írója a vasárnapi előadást látta) – előbbiek az egymás mellett élés valós konfliktusai mellett a mindkét félben élő attitűdökkel, előítéletekkel és sztereotípiákkal is szembesítik a nézőket. S teszik ezt olyan fergeteges humorral, ami tompítja az éleket, akkor is, amikor valamelyik közösségnek fájó, maró pontjára mutatnak rá, például arra, milyen magas az öngyilkosok aránya a magyarok között, vagy hogy egyesek képtelenek megérteni, Romániában sem mindenki egyértelműen román, még akkor sem, ha az állampolgárságunk ugyanaz. És magyarként lehet keserűen nevetni azon, hogy a kolozsvári egyetemistát egyszer a románok verik meg, mert magyar, máskor a magyarországi futballhuligánok, mert nem elég magyar. Lehet nevetni azon, hogy ha egy román nőt megharap egy „vérmagyar”, akkor Soros, Brüsszel, háború és migráns lesz minden baj oka, vagy hogy a székely apa és az addig csak „bocskorosnak” titulált román vőjelölt közösen esik neki a lány korábbi, „brüsszeli bürokrata” udvarlójának. Lehet nevetni azon, hogy a székely vállalkozótól nem kap kenyeret a román vevő, merthogy ahol a kenyeret venné az nem bolt, hanem temetkezési vállalkozás, lehet nevetni magunkon és egymáson. És aki képes nevetni – nem csak a másikon, saját magán is – az talán ha meg nem is szeretni, de kicsit kevésbé gyűlöli, jobban elfogadja majd a másikat, aki más.
Miközben a színpadon peregnek a jelenetek Richard Balint, Balogh Attila, Giorgiana Coman, Fodor Réka, Ioana Dragoș Gajdó, Hunyadi István, Máthé Barbara, Eugen Neag, Răzvan Vicoveanu, Szotyori József, Tasnádi-Sáhy Noémi és Tőtős Ádám előadásában, felül a képernyőn más szögből látjuk a fellépőket, olykor kedves, mosolygó, olykor gyűlölettől eltorzult arcokat. Ugyanott fut a feliratozás is, hiszen a darab is kétnyelvű. A nézőknek ugyanakkor azt ajánljuk: a kabátjukkal együtt az előítéleteiket is hagyják a ruhatárban, és szórakozzanak, nevessenek: jóízűen, keserűen, olykor a másikon vagy saját magukon. Az előadást októberben még 24-én, 25-én és 31-én láthatják, arról bővebben novemberi lapszámunkban olvashatnak.
Fotó: Vígh László Miklós