Kulturális folyóirat és portál

Gálfi Attila, Sárik Péter, Fonay Tibor

2020. április 21 | Tóth Hajnal | Kultúra

A zene sokkal több hangjegyek és ritmusok tömkelegénél – Interjú Sárik Péter jazz-zongoristával, zeneszerzővel

A Fonogram – Magyar Zenei Díj 2020-as nyertesei között a Sárik Péter Trió is szerepel. Az év jazzalbuma vagy hangfelvétele kategóriában a Sárik Péter Trió X Bartók (szerzői kiadás) című lemeze lett a Fonogram-díj győztese. Sárik Péter, az ismert és méltán népszerű művész nemegyszer koncertezett már Erdélyben és a Partiumban, Nagyváradon is volt jó néhány fellépése. Nagyszerű zenéje, valamint embersége, kedvessége, közvetlensége miatt sokan szeretik és visszavárják őt. A fonogramos hír apropóján megkerestük őt, rögvest válaszolt is, és e-mailben „beszélgettünk” díjról, Bartók-muzsikáról, alkotásról a vesztegzárban, tervekről, miegyébről.

– Mit jelent neked a Fonogram-díj elnyerése? Milyen érzés volt, amikor megtudtad a hírt?

– Ez óriási dolog, főleg, hogy nekem már ez a harmadik Fonogram-díjam. Épp ezért nem is gondoltam, hogy nyerünk, így még nagyobb volt az örömöm. Legfőképp azért, mert a zenésztársaimnak, Fonay Tibornak és Gálfi Attilának ez az első Fonogram-díja. Nagyon örülök, hogy végre ők is megkapják az elismerést és a szobrocskát, átélhetik, hogy milyen magyar Grammy-díjasnak lenni.

– Mennyire volt nehéz Bartókot dzsesszesíteni? Összehasonlítva a trió hasonló jellegű projektjeivel (például az X Beethoven című zenei anyag elkészülésével), milyen volt ez a bartókos alkotási folyamat?

– Egyrészt sokkal nehezebb volt, másrészt sokkal könnyebb. Azon Beethoven-művek nagy része, amit feldolgoztunk, szinte mindenki által ismert slágerek. Ám ő egy más világból jött, Bartók meg a miénk, de sokkal-sokkal nehezebb anyag. Viszont mivel a művei alapját képező népzene a vérünkben van, ezért könnyű éreznünk. Könnyű rá improvizálni. Ráadásul a mai jazz szinte egy az egyben Bartók harmóniáit használja, így abszolút otthon érezzük magunkat benne. Egy évig készültünk a lemezre, a zenekar történetének legnagyobb, legnehezebb feladata volt. Aki valamennyire ismer engem, az tudja, hogy Erdély a második otthonom. Az itt eltöltött idő, a tájak, az emberek, ízek, illatok, minden élmény, ami itt ért, óriási inspiráció volt a lemez megírásakor. Erdélyben sokkal inkább jelen van az a hagyomány, az a hangulat, amit még láthatott, érezhetett Bartók. Ezt leginkább akkor érzem, ha nem délen, hanem felőletek lépek be az országba és megyek Székelyföld felé. Várad, a Királyhágó, Csucsa… Szinte látom Bartókot, ahogy megy a szekéren népdalt gyűjteni, a mindig kicsit füstszagú tájon, ebben az összetéveszthetetlen miliőben, ami engem is rabul ejtett.

– Az X Bartóknak milyen a fogadtatása?

– Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy frenetikus. Sikerült célt érnünk, azaz találni egy olyan csatornát, ahol a jazz szabadsága által, az eredeti üzenetet és súlyt megtartva, de mégis befogadhatóbb módon tudjuk közvetíteni Bartók zenéjét és üzenetét a közönségnek. Szeretik, hogy úgymond felturbózva hallják a műveket, a dob és a bőgő hatalmas lendületet és dinamikát ad az amúgy is fajsúlyos muzsikának. Figyelünk arra, hogy a nehezebb darabok után mindig jöjjön egy befogadhatóbb, így tökéletesen betalál Bartók zenéje.

– Jó néhányszor koncerteztél már Váradon. Játszottál a várban, a filharmóniában, a Moszkva Kávézóban, a Moszkva régebbi nyárikertjében, a Posticumban. Milyen emlékek fűznek a városhoz? Miként gondolsz Váradra és az itteni közönségre?

– Csodálatos emlékek, fantasztikus koncertek kötnek ide. Sajnálom, hogy mind a Posticummal, mind a Moszkva Kávézóval megszakadt a kapcsolatunk, így mára kicsit elvesztettük Váradot. Ha az Ég engedi és véget ér ez a mostani szörnyű helyzet, akkor novemberben egy nagy turné keretében Erdélyben is bemutatjuk Bartók-lemezünket, és remélem, nálatok is találunk ehhez helyszínt.

– Hogyan éli meg a mostani, járványügyi intézkedések miatt kialakult helyzetet egy olyan sokat utazó, rengeteget koncertező zenész, mint amilyen te vagy?

– Ez a helyzet most mindenkinek különleges és embert próbáló. Ha csupán azt nézzük, hogy a Sárik Péter Trió május végéig nyolc országban koncertezett volna, Bahreintől Kazahsztánig, és most beláthatatlan ideig gyakorlatilag munkanélküliek lettünk, akkor azt mondhatnám, ez egy tragédia. Nyilván a haláleseteket nézve is az. Másrészt viszont csodálatos esélyt kaptunk, végre van idő az igazán fontos dolgokra, a szeretteinkre, családunkra, alvásra, töltődésre, gyakorlásra. Pár napja ásót, kapát fogtam a kezembe és a kertben dolgozom, amire biztos nem lett volna idő, ha nincs ez az őrület. És imádom csinálni, mert összekapcsol a természettel, feltölt és felfrissít. Megállított minket az élet, meg kell látni ennek a helyzetnek a jó oldalát. Ki kell használni, és tanulni belőle. Jó lenne, ha az emberiség legalább kicsit vissza tudna térni a gyökereihez, egy normálisabb, természetesebb, szelídebb élethez.

– A trióval, zenésztársaiddal mik a további tervek? Mit jelent neked ez a zenekar a művészet és a barátság szempontjából?

– Érdekes a sors, hisz egy óriási munkában vagyok-vagyunk: Bartók egyetlen operájának, A kékszakállú herceg várának a jazzes feldolgozásán munkálkodunk. Már látom, ha nem kellett volna karanténba vonuljak, nem készültem volna el vele időre. Óriási feladat. Ezen dolgozunk most.Továbbá tervben van a Jazzkívánságműsor magyarul című lemezünk második részének az elkészítése is. Nekem a Trió a második családom. Egy zárt kör, amibe hármunkon kívül még talán úgy öt-hat ember tartozik. Minden erőmmel védem a mi kis világunkat, mert itt béke, szeretet, barátság és harmónia van, amik a mai világban ritka kincsek. Messze több vagyunk, mint zenekar, mint ahogy szerintem maga a zene is sokkal több, mint hangjegyek és ritmusok tömkelege. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen környezetben, ilyen nagyszerű emberekkel múlathatom az éveim. Ez maga a földi mennyország.

 

Fonogram

A Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége (MAHASZ) közel három évtizede minden esztendőben odaítéli a különböző zenei stílusok magyarországi és nemzetközi legjobbjainak az őket megillető szakmai díjat. A szakmai szavazáson zenei szakemberekből, újságírókból és zenészekből álló, összesen 26 tagú szakmai zsűri több mint 800 nevezés közül választotta ki 18 kategória 5-5 jelöltjét (holtverseny esetén 6). Közülük kerültek ki a nyertesek a mainstream pop-rock, alternatív/indie-rock, hard rock/heavy metal, rap/hip-hop műfajokon át egészen az olyan speciális kategóriákig, mint a jazz, a nép- és világzene, a gyermekzene, illetve a szórakoztató stílusok. A koronavírus-járványügyi intézkedések miatt ezúttal virtuálisan „adták át” az odaítélt díjakat. A győzteseket online videókban jelentették be.

 

Ízelítő a Sárik Péter Triónak a budapesti Zeneakadémián tartott koncertjéből:

 

 

 

 

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu