Kulturális folyóirat és portál

2013. augusztus 1 | Gotha Róbert Milán | Irodalom

Werther halála

Sötét van és az utcán senki.
Nyárfalevél suhant el imént,
S az égből, nyári eső csordul ki.
Hasztalan!

Figyelmem egyre jobban rühellem.
Villanykörte villog egy oszlopon,
S türelmen nem jön értem.
Este van!

Cipőm a betonon koptatom,
A gondolat öröme a széllel elillan.
S hirtelen egy hideg fut át hátamon!
Riadtan,

Fejem felkapván megfordultam,
De a külvárosi éj báján kívül,
Egy lélek nyomát sem találtam.
Fáradtan,

Továbbhaladok. Mellettem dobozok
Üresen, élettelenül fetrengenek.
Odaát ember, embert öl. Én távozok,
Meguntam.

Halálomra, unottan várok: nem jön el
Kalapom lerakom, az ablakon kinézem:
Hát mindig azt ölnek meg, akit nem kell?
Tudtam,

Hogy a következő áldozat én leszek.
Pisztolyom minél barátságosabb,
Ha! kitoltam a halállal és veletek.
Föladtam…

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu