Kulturális folyóirat és portál

2011. július 24 | Gittai István | Irodalom

Visszaszámlálás

6.
Nem eszem,
és nem iszom.

Már csak várok, várok,
szememmel és fülemmel,
mint a száraz árok
esedékes másra,
égszakadásra,
földindulásra.

5.
Tó nem apad,
nem ürül magától,
padláson sem zörren
csak úgy a lopnivaló.

Hát mire vártok?

Vájjatok gyufát
a lukas kulcsba,
gyűjtsetek parittyaköveket,
túlérett paradicsomot
rengeteget,
a koromsötétbe legyetek,
legyetek gyönyörű kamaszok.

4.
Időm,
erőm,
kedvem,
merszem.
Akár
már ma
elkezd-
hetem,
egyedül,
miért ne,
egyedűl,
miként a
hegedű
kelti,
hívja
szimfó-
niába
a néma
zenekart.

3.
Meglakolsz! Na és?
ne add meg magad
puskacsőnek, se
fondorlatoknak;
íly jelenségek
úgy is lekopnak,
akár a kréta-
rajzok az esőben.
Higgyed fiadat
gyönyörű nőben.

2.
Völgyre ásít a pincegádor,
akár egy aggastyán diktátor.
Lóg ruhája, csüng a bőre,
soha se kap már erőre.
Nem is rémisztő hogy van,
guánó a toronyban.
De nyikkan az ajtó,
s mint teli szakajtó
belül a pince
gyönyörű kincse,
drága nedű,
tűzveretű
bor – lobban,
s megdobban
szívem
híven
a győ-
zelem-
hez.

1.
Nagy kedvünk lesz,
akár az árvizeknek
száz évben egyszer.
Férfitánctól reng majd a föld,
tornyok inognak,
és minden mi magas
lehasalna.
Az is lehet, hogy akkor,
jórészt ráment életünkért
bennen, elsírjuk magunkat.

Megjelent a Gyakorlótér c. antológiában (Budapest, 1989).

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu