Kulturális folyóirat és portál

heni zsuzsi

2019. november 13 | Tóth Hajnal | Irodalom

Világmentés és apró dolgok fontossága

Két fiatal váradi költő, az Élő Várad Mozgalom tagjai, Kemenes Henriette és Ozsváth Zsuzsa kerültek Gyújtópontba a XI. Nagyváradi Könyvmaraton nulladik napján. A két alkotóval Antal Balázs író, költő, egyetemi oktató beszélgetett a Lokal Kávézóban, ahol szó volt olvasmányélményekről, inspirációkról, az írással való kalandról és természetesen tavasszal megjelenő első verseskötetükről.

 

Immár harmadik évadához érkezett az Élő Várad Mozgalomnak és a Fiatal Írók Szövetségének (FISZ) közös irodalmi beszélgetéssorozata, a Gyújtópont. Nemrégiben még Kemenes Henriette és Ozsváth Zsusza faggatta egy Gyújtópont-esten Antal Balázst. Most ő kérdezte a lányokat – elsőként például arról, hogy mikor és hogyan kezdődött kalandjuk az írással. Ozsváth Zsuzsa elmesélte: tízévesen nagyon szépnek találta a tavaszt és a macskákat, ezért aztán szépen rímelő verseket kezdett róluk írni. Kamaszkorában kellett néhány reménytelen szerelem ahhoz, hogy ismét verseljen. Ám végül is egyetemistaként kezdett komolyabban foglalkozni versírással. Eleinte nagyon rossz verseket írt. Azóta, mint mondta, kicsit öntudatra ébredt, jobban elmélyült az irodalomban, amivel foglalkozni kell, nem csupáncsak „csinálgatni”. Kemenes Henriette előbb az olvasás öröméről beszélt, az édesanyja ajánlott neki könyveket. Megszerette egyebek között az orosz prózairodalmat, amiről később kiderült, hogy az édesanyja amúgy soha nem is kedvelte igazán.

Ezután inspirációkról, további olvasmányélményekről, kedvenc írókról, költőkről esett szó. Heninek a már említett orosz klasszikusok mellett nagy kedvence Krusovszky Dénes, Kemény István és Hervay Gizella. Több kortárs író szintúgy meghatározó számára, mint például Borbély Szilárd, ugyanakkor kezdő fiatal költők verseire is odafigyel.

Fából kell hogy legyen a szíve annak, hogy valaki ne szeressse Kemény Istvánt, mondta Zsuzsi. Ezenkívül a kedvenc szerzői közé tartozik például Parti Nagy Lajos, Háy János; sokat olvas József Attilától; mindemellett igencsak szereti Douglas Adams Galaxis Útikalauz stopposoknak című kultikus sci-fijét. Egyúttal arról is beszélt, miszerint nem feltétlenül kell hasonlítgatásokat keresni. Persze óhatatlanul hatással vannak rá adott művek, ám igyekszik nem hasonlítani senkire.

Hogy milyen érzés Váradon pályát kezdeni? Kemenes Henriette megvallotta: bár Budapesten nagyobb az esély a láttatásra, megmutatkozásra, szeret Nagyváradon jelen lenni. Heni nem kopogtatós fajta, annak örül, hogy ha kérnek tőle szövegeket, a Várad folyóirat mellett (amelynek belső munktatársa is) sok más irodalmi lapban is szokott publikálni .

Ozsváth Zsuzsi viszont kopogtatós típus. Tizenkilenc-húszévesen kezdett el kopogtatni különféle irodalmi lapoknál. A jó fej szerkesztők pedig megindokolták, hogy ha valamiért visszadobták a szövegeit. Ő ezekből sokat tanult. Elkezdett figyelni arra, min változtasson. Bizonyos idő után már érdemesnek találták arra, hogy közöljék írásait.

Ezután a versek születéséről, az alkotási módszerekről kérdezte az alkotókat a moderátor. Legyen egy szó, félmondat, ami beugrik és elindít egy lavinát – válaszolta Ozsváth Zsuzsi. Ha nem írja le rögtön, akkor az elvész. Megírja egy szuszra a szöveget, másnap vagy harmadnap pedig elkezdni szerkeszteni. Muszáj visszatérni a szövegekhez.

Kemenes Heninél hasonlóképp működik a dolog. Bevillan egy ötlet, megragadja vagy éppenséggel elborzasztja egy hír a nagyvilágból, ezt aztán továbbgondolja, átszűri, lejegyzi gyorsan, s később átolvassa. Ilyenkor megpróbál elvonatkoztatni attól, hogy ő írta a szöveget.

Hogy miként segítenek nekik a különféle irodalmi műhelyek? Az Élő Váradon belül intenzívebb munka kellene, de hát sokszor nehéz egyeztetni, találkozót összehozni. Megosztják egymással a friss szerzeményeket, véleményezik ezeket, s ez hasznosnak bizonyul. Zsuzsi ezenkívül tagja volt a Független Mentorhálózatnak. Simon Márton költő, slammer volt a mentora. Öten voltak a csoportban, ami kicsit nagy vállalkozás, és egy idő után kifulladt a dolog, ám alapnak és önbizalomtuningnak nagyon is jó volt.

A vers etikai, morális stb. küldetéséről is kérdezte a két költőt Antal Balázs. „Ha valamelyik versemmel akár egy embernek örömet szerzek, az már jó. Ha van hatása, megéri ezzel foglalkozni. Lehet szöveggel világot váltani” – hangzott Heni válasza. Zsuzsi szerint pedig: „Ideális olvasó az, aki megérti, amit makogok.” Fontos, hogy az olvasó megsejtse, amit közölni szeretne. Egy fiatal szerzőnek nagy kincs a visszajelzés. Még hozzáfűzte: „Nem akarok világot menteni, okos üzeneteket hagyni. Arra vannak született szószólók. Apró dolgok érdekelnek, amik mégiscsak lényegesek.”

Mindkettőjüknek jövő tavasszal jelenik meg az első verseskötete. Az első kötet mérföldkő minden alkotó életében, úgyhogy erről is kérdezősködött Antal Balázs. Ozsváth Zsuzsa leendő könyvében három évnél régebbi szöveg nincsen. Összeszedte a neki legszimpatikusabb verseket. Érdekes módon úgy alakult, hogy válaszolnak egymásnak a szövegek. Léteznek önmagukban, meg egymással is. Egyszercsak megtalálták egymást a snittek. Így aztán furcsa hullámzása lett az egésznek. Előző részek – ez lett a munkacíme. A szövegek élő egységgé váltak. Megtalálták a saját történetüket. Kemenes Henriette régebbi és új verseket is válogatott a megjelenésre váró kötetbe, melynek címe: Odú. Henit foglalkoztatja a kommunikáció elkorcsosulása. Furcsa nosztalgiával gondol arra az időre, amikor még változhatott volna valami a társadalomban, amikor még lehetett volna jó is. De amúgy, mint mondta volt, Heni nem borúlátó, csak… Antal Balázs megjegyezte: a fiatal szerzők általában az első kötetüknél rengeteg írást rázúdítanak a kiadóra, mindent bele akarnak zsúfolni a könyvükbe. Ezzel szemben Zsuzsi és Heni nagyon szigorúan szelektált. Mintegy negyven-negyven vers kerül mindenik kötetbe.

Ezután az volt a téma, hogy mikor lennének elégedettek a megjelenő kötetükkel. Zsuzsi kettőnél több kritikát, nagyobb visszhangot szeretne, azt, hogy írjanak róla. Jó lenne továbbá, ha minél többen olvasnák a könyvet. Heni elmondta: természetesen jó érzés volna, ha születne pár jó kritika, de nem vár óriási hatásokat. Ám ha két-három, számára fontos embertől pozitív visszajelzést kapna, akkor már jól sikerült.

Ozsváth Zsuzsa könyvének borítójára egy saját fotó kerül. Azt a jogot is fenntartja magának, hogy ő tervezhesse a borítót. Heni első elképzelése az volt, hogy festményrepró legyen a borítón. Végül úgy döntött, hogy Dobos Erzsébet egyik kollázsa díszítse első verseskötetének borítóját.

A hogyan továbbról Zsuzsi, aki hamarosan Budapesten próbál szerencsét, elmondta: gyakrabban szeretne prózát is írni, és részt óhajt venni az irodalmi életben, meg a képzőművészeti tevékenységét sem akarja elhanyagolni. A költőség nem hivatás, de az élete része. Heni még néhány évig biztosan marad a Várad folyóiratnál. Örül, ha meghívják valahová, ám elsősorban a belső munkára szeretne koncentrálni. Román szövegeket fordít magyarra. Egy amerikai költő prózaverseit is elkezdte fordítani.

Az Élő Várad jövöjéről annyit: mindketten szeretnék, ha csatlakoznának hozzá új emberek. Alakuljon, folytatódjon és éljen az Élő Várad…

 

Fotó: Danilics Tibor

Képünkön Kemenes Henriette, Antal Balázs és Ozsváth Zsuzsa a Lokalban.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu