Kulturális folyóirat és portál

2011. július 18 | Merényi Krisztián | Irodalom

Variációk haldoklásra

Szállítómunkás:
Nem értem. Mit beszél a doktor?
Semmi bajom! Milyen három hónap?
Ez már biztos? Akkor leteszem!
Bírom én a fájdalmakat,
csak az asszony ne tudja meg.
Vagy tudom is én. Ez a rohadt mocsok!
Inni azért lehet? Legalább azt engedje.
Mindenről ne kelljék mán leállni.

Elég rendesek itt a kórházba’.
Senki se néz le a melóm végett.
A gyerek naponta, az asszony
másnaponta látogat; mindig rínak rajtam.
Csak ez a rohadt tüdőm…
Ígérem, hamarjában felkelek nektek,
figyeld meg, még máma felkelek!
De most nagyon szédülök.
Asszony? Hol vagy?
Mi ez? Szóljál
gyorsan az
orvos…

Festőművész:
Épp a nagy kompozíció befejezése előtt?
Ó, jaj! Ennyi lenne?
Hiába fiatal a testem, ha gyönge.
Sejtettem már tavaly, és íme…
Csak az anyám van, vele ne beszéljenek!
Nem tudhatja meg, halálomig nem.
Ő legalább egészséges.
Csak a temetést élje túl.

Sárgás fényben záródik a szoba.
Előttem a nagy kompozíció. Elkészült!
Seregnyi ember láthatja az áttörést.
Annyira fájt még tegnap.
Szerencsére most tompább, csak ez a magas
láz… ez a láz ne lenne.
Jobb készen; csak így szabad menni.
Közeledik végre a tömeg… Végre!
Tapsukat, sírásukat megértem.
Sok nem volt, de szép.
Istenem, bizony
Szép…

Módos vállalkozó:
Menjen a fenébe, maga sarlatán!
Nevetséges, ezért fizetem?
Mutassa… Biztosan azt? A tökömbe!
A gyerek kuka, az asszony felelőtlen.
Nekem kell csinálni!
Magának is jut bőven, ha kihoz belőle!
Hogy a szarba! Épp most.
…elásom az összes pénzemet.

Vidd el Palinak, ez az övé, pont a fele.
Miután felépülök, kapja a többit.
Janival minden le van zsírozva.
Erős vagyok, túlélem.
Nem vettem be azt a mérget sem!
Menj már, csak lábatlankodsz itt.
Aludnom kell. A francba!
Mégis beadták azt az
álomlövedéket.
Jaj, ne! Mi
a fene
ez?

Úriember:
Biztos benne, doktor úr?
Fáradékonyabb vagyok, sokat alszom.
Kérem, mutassa a leletemet.
Néhány hónap? Aztán?
Ott a családom, a feleségem.
Mi lesz velük?
Felfoghatatlan ez az egész.
Maradni akarok!

Gyorsan a gyógyszert!
Erősen fogom az ágykeretet,
így a halál se vihet el.
Édesem, annyira sajnálom.
Sosem tudtam kifejezni eléggé neked…
Szorítsd a kezem, iszonyúan félek.
Fázom, takarj be azzal a pléddel.
Végre a szemedbe mondom:
Szeretlek, kedvesem, de
azt az utat egyedül
teszem meg, ha
itt az idő.

Bűnöző:
Ha nem akarsz kárt magadnak
és a családodnak, a tutit nyögd!
Különben megbánod, hogy megszülettél!
És még tízet magammal viszek.
Te meg? Te, a hatalmas, jóságos isten?
Dörzsölt emberrel húzol ujjat!
Jobbnak hiszed magad? Ne röhögtess.
Ha idejönnél, nem sok marad belőled.

Hallod? Hozd már a whiskyt!
Ne cicomázd már a körmeidet!
Kegyelmeztem, nem bántottam senkit,
de ez a kibaszott ital jár nekem!…
Jobb, sokkal jobb. Neked marad minden.
Közeledik valamilyen köd. Most… csak…
Már alszom? Többé nem kelek fel?
Kérlek, hívd ide gyorsan Istent.
Bocsánatot akarok kérni.
Ne engedj aludni.
Itt vagy
még?

Keresztény:
Értem, nagyon köszönöm a diagnózist.
Az Úrnak biztosan terve van velem.
Édes Jézusom, bizonyára nem maradhatok?
De hát itt a vérem, a négyéves kincsem.
Miért ágálok? Nem tehetek akaratod ellen.
Te ismered utam, és bízom abban az útban,
bízom benned.
Kérem a méregpoharat.

Golgota! Vérünk folyik a töviskoronán.
Az a fájdalom! Azok a szögek!
Még mindig, mindig… Átütik végre?
És az a tengernyi kegyetlen szív.
Mikor végeztetik be?
Egy kínlódó hús vagyok csupán.
Mi Atyánk… ki vagy a mennyekben…
szenteltessék… meg a Te neved…
jöjjön el… a Te… Országod,
s legyen… meg a Te…
akaratod…
Ámen…

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu