Kulturális folyóirat és portál

2014. szeptember 24 | Dimény H. Árpád | Irodalom

V. Ima

Egy megoldások nélküli világ ez,
gondolom, ezt már te is tudod.
Vagy sejted. Márpedig neked tudnod kell.
Az akarat mögött a gyenge test és
a test alá csomóba gyűrt lepedő,
mert mi nem tudjuk, mi jön.
Testünk keskeny ágyát is te vetetted meg.

Mit lépsz arra, ha azt mondom:
az idő egy lapos kör.
Nem jól imádkozom?
Vedd torkomról ujjaid.
A te félelmednek nincs halotti arca,
miközben mi meghalni jövünk e világra.
minden, amit valaha tettünk,
vagy tenni fogunk,
az öröklét változatlan arculatában
történik meg újra és újra.
Sötét zsoltározásomra
a sír csendje a válasz,
ürege mélyén olajos szemed csillog.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu