Kulturális folyóirat és portál

2016. december 16 | Kemenes Henriette | Irodalom

Út

Út/1

Gondolatban végigsimítom
lényed körvonalait,
kedvesem,
s te fényesebben ragyogsz,
mint utazók tiporta bronznők
tündöklő keblei.

2015. szeptember 22.

 

Út/félemelet

Ahogy cigarettám ablakon kifelé fújt füstje
vissza­visszaszáll,
mielőtt a malter­októberben végleg elkeveredne,
úgy szállj vissza hozzám,
dunnapihém, átlátszóm,
te is, kedvesem.
Ha két gomb lett volna a kabátomon,
akkor se fáztam volna gyengébb’,
de, látod, ennyim se volt.
Ma reggel varjak húzták a harangokat,
s a cipőm sarka néma volt.

2015. október 20.

 

Út/2

A mohás kút gyomrához csapódó
rozsdalyukas bádogvödör hangja vagyok.
Ennyi csak.
A víz felszínén lebegő, áttetszően vékony
mentségem sem több,
mint maga az andalító vád,
hogy az a szivárgás nem fog szűnni,
a málló téglafalat pedig holnap is
kiveri a tegnapi gaz.
Hiába húzod a harangot,
az erdőből lejön
ma hajnalban is
a fekete vad.

2015. november 29.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu