Kulturális folyóirat és portál

2013. október 17 | Oláh Márta | Irodalom

Titok

Nem mutatja meg magát,
bárhogy is szeretném.
Mint egy csöppnyi villanás,
Amibe’ tán’ nincs is fény.
Olyan ez és nem rejt mást,
vagy legalább nem mutat
semmi szépet, semmi jót,
csak feneketlen kutat.

De valami csak azt súgja,
(hogy) VAN értelme keresni,
bár az úton, valószínű,
sokszor fogok elesni.

És porosan, meg piszkosan,
viharverten érem el.
Úgysem ígérte senki,
hogy minden kő csak megemel.

De a „titok” a biztos cél.
Bízni kell csak és remélni.
S haladni a csoda felé.
Mert álommal tudsz csakis élni.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu