Kulturális folyóirat és portál

2013. október 17 | Várad | Kritika

Tehetségek forrása

Előző számunkban már utaltunk a Várad verspályázatának anyagára, lapunkban ezúttal a díjazott középiskolások, egyetemi hallgatók pályaműveit olvashatják. Az alábbiakban a zsűritagoknak a legjobbakkal kapcsolatos vázlatos megjegyzéseiből válogatunk, annyi műhelytitkot elárulva, hogy a bírálók a gyengébb anyagok esetében részletezték inkább a véleményüket, a sikerültebb versek, már kiérleltebbnek bizonyult szövegek mellett olykor csak egy-egy felkiáltójel mutatta, hogy értékes, közlésre érdemes anyaggal van dolgunk.

A pályázatra kisebb számban érkeztek anyagok középiskolásoktól, végül hármójukat díjaztuk, egyet-egyet a különböző korcsoportokból. A legfiatalabbak közül Czirják Angéla Mária (VII–VIII.) bizonyult a legeredetibbnek. A zsűri tagjai elismerően szóltak rímeiről, szellemességéről. Illetve arról, hogy beküldött anyagában nincsenek képzavarok, megoldásai költőiek, bár még nem lépte át azt a küszöböt, aminek alapján egyértelműen szólhatnánk tehetségéről. Oláh Márta (XI–XII.) kicsit naiv, ezzel együtt őszinte, félig-meddig még gyermeki, ugyanakkor felnőtt kérdéseket feszeget, feltétlenül érdemes követni a fejlődését. Jó a formaérzéke is. Vita nélkül Tatár Edina (IX–X.) tekinthető a pályázat egyik legkellemesebb meglepetésének, a középiskolások közül egyértelműen az ő versei a legerősebbek. Van valami természetesség és erőteljesség abban, ahogy mesél. Önálló, érett egyéniség, eredeti és őszinte. Nem bajlódik – mint legtöbb kortársa – Halállal és Világmegváltással, megelégszik azzal, hogy egyszerű és fiatalos, aki mindeközben remek vershelyzeteket teremt.

Az egyetemi hallgatók közül a perecseni Borzási Johanna az egyik legérettebb hang, akinek az időmértékes verseléshez is van érzéke, ráadásul az olvasottsága is egyértelmű. Biztosak vagyunk abban, hogy fődíja – az első önálló kötete, melynek kiadására a Várad vállalkozott – kedvező szakmai és olvasói fogadtatásra talál majd.

Egyébként az egyetemista pályázók körében, mivel sokkal több volt a figyelmet érdemlő pályamű, három-három első, második, illetve harmadik díjazottat neveztünk meg, s van egy különdíjasunk is. Érdekes helyzet adódott abból, hogy a szerzőt nem ismerő egyik zsűritagunk álnéven jelentkező, befutott szerzőt sejtett a Kolozsvárott egyetemi tanulmányait folytató Lovassy Cseh Tamás mögött, ami önmagában is jelentős elismerés. Más azt írta róla, hogy „újszerű, aki nagyon ügyesen bánik a történelmi, irodalmi utalásokkal, eredeti a szövege a magányról s az emberi kapcsolatokról”.

A Debrecenből jelentkező Horváth Imre Olivér is osztatlan sikert aratott a bírálók körében, sajátos hangot képvisel, „ez is kész költő, nincs mese” – idézünk egy másik megjegyzést. A hasonlóképpen magyarországi Balogh Péter a harmadik az első díjasok között, tőle a Hang Idegen című vers volt a legmeggyőzőbb.

A másodikak triójában az ugyancsak Kolozsvárott tanuló Gotha Róbert Milán tehetségéről már korábbi szövegei alapján is megbizonyosodhattunk, s ahogy egy másik zsűritag az egyik verse fölé jegyzetelte: „Ezt a fiút meg kell tartani!”
A Marosvásárhelyen dramaturgiát tanuló Kovács Emőke személyében is egy érett, önálló hanggal gazdagodott a pályázat, különösen a szavaid vonatkattogás című költeményének hangulatteremtő erejére figyeltek fel többen is. Az ugyancsak második díjas, székesfehérvári Göcző Istvánnak elsősorban egyedi hangját emelték ki ítészeink.

A harmadik helyezettek közül a Nagyváradon tanuló, kézdivásárhelyi Kondorossy Renáta is ígéretes szerző, sajátos felütésű Altatódal című verse egyik kedvencünk a teljes anyagból. Váncsa Levente István szövegeinek megítélése nem volt ugyan egyértelmű, ám az vitathatatlan, hogy új hangot hoz, s nagyon eredeti képeket alkot. Valamelyest rokon vonásokat mutat vele a nagyváradi Bíró Árpád Levente, különösen Hiány című szövegével, melyben az irónia eszközével is él.

Az Erdélyi Riport hetilap különdíját elnyerő Molnár Zsolt talán a legismertebb a folyóirat olvasói előtt, hiszen ezeken az oldalakon nem első ízben publikál, s már önálló kötettel is rendelkezik a nagyváradi fiatalember. „Hétköznapi nyelvezettel teremt költészetet, s bátran bánik nehéz fogalmakkal is” – szól az egyik zsűritag őt jellemző megjegyzése.

A célunk teljesült, a díjazottak anyagából készült összeállításunk, reméljük, sokakat meggyőz arról, hogy érdemes számolnunk a jövőben mindazokkal, akik vállalták a megmérettetést. Köszönet nekik, ugyanúgy valamennyi pályázónak; vannak, akik most legfeljebb dicséretben részesültek, de őket is írásra, további jelentkezésekre biztatjuk egy-egy reményteli strófájuk, képük, soruk olvastán. Végül, de nem utolsósorban a Várad köszönetét fejezi ki a pályázatot kezdeményező Kinde Annamáriának, a zsűri elnökének, továbbá az anyag elbírálásában szerepet vállaló barátainknak: Varga Melindának, Gittai Istvánnak és Sall Lászlónak.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu