Kulturális folyóirat és portál

dscn9997

2016. október 26 | Tóth Hajnal | Kultúra

Tánc korlátok nélkül

Október 26-30. között a táncról szól az élet Nagyváradon. A Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese által szervezett II. Infinite Dance Festival összművészeti rendezvényosorozattá terebélyesedett. Az eseményekről, újdonságokról, a táncművészet fontosságáról DIMÉNY LEVENTÉVEL, a Nagyvárad Táncegyüttes és az Infinite Dance Festival művészeti vezetőjével beszélgettünk.

 

A színházban mindig nagy a sürgés-forgás, ám egy fesztivál szervezése, lebonyolítása különösen felpörgeti a mindennapokat. A rendezvényt tulajdonképpen már az előző évi program zárultával elkezdték szervezni, hiszen a pénzügyi háttér megteremtése, a meghívottakkal való egyeztetések és persze a sok-sok ötletelés rengeteg időt igényel.

„Amikor elkezdtem a táncegyüttessel foglalkozni, meg kellett vizsgálni, hol tart jelenleg környezetünk kulturális fogyasztása a táncművészet terén. Arra jutottunk, hogy azoknak is, akik rendszeresen járnak színházba, vajmi kevés a táncművészeti referenciaanyaggal kapcsolatos ismeretük. – magyarázta Dimény Levente.

Nyilván minden táncművészeti műfajt nem lehet megjeleníteni, de a Nagyvárad Táncegyüttes – a régió egyetlen hivatalos társulataként – igyekszik ötvözni a technikákat, a táncművészet minél szélesebb spektrumát bemutatva a közönségnek, hogy aztán a fesztiválon a tánc- és mozgásművészet jeles képviselőinek előadásaiban az egyes műfaji jellegzetességek már valamelyest ismertként köszönhessenek vissza.

„Sokáig gondolkodtunk, hogy milyen nevet adjunk a fesztiválnak. Először a határmentiségre akartunk valamiképpen utalni, azután ezt elvetettük, hiszen épp a határ a probléma, így jutottunk el végül a végtelenhez, merthogy egy olyan sokszínű fesztiválról álmodtunk, amely éppen hogy tágítja a horizontot.” – mesélte a táncegyüttes vezetője.

Szinte közhelyszámba megy, hogy Nagyváradon sajnos nem létezik összehangolt kulturális naptár, a különféle szervezetek, intézetek sokszor egymásra szerveznek eseményeket. Ezt gyógyítandó a táncfesztivál kitalálói megszólították a város kulturális életének több szereplőjét azzal, hogy ajánlják be programjaikat és hirdessék meg együtt azokat, mindent az Infinite Dance ernyője alatt. Így kerültek be a programba például a Moszkva Kávézó koncertjei (Oradea Klezmer Band, Perihelion, Hiperkarma, Ganxsta Zolee és a Kartel).

Érdekes színfolt a COMPOS címmel meghirdetett összművészeti performansz a Darvas-La Roche-házban fiatal zenészek, táncosok, képzőművészek és a Várad folyóirat Élő Várad műhelyének bevonásával.

A Szigligeti Stúdió fehér termében kiállítás nyílik a Tibor Ernő Galéria alkotói csoportjának munkáiból, a tárlat a fesztivál egész ideje alatt látogatható lesz.

A Főiskolák gálája és a workshopok tovább erősítik a szervezők azon célkitűzését, hogy Nagyvárad önnálló csomópontként jelenjen meg Budapest és Bukarest között.

Dimény Levente arról is szólt: kezdetektől fontosnak tartják a Bihar megyei amatőr táncegyüttesek bevonását, a velük való együttműködést.

Az idei programban talán még hangsúlyosabb szerepet kapnak a független társulatok. Itt lesz idén is a Váradon már jól ismert és kedvelt marosvásárhelyi András Lóránt Társulat. Első ízben vendégszerepel itt a budapesti Feledi Project egy izgalmasnak ígérkező produkcióval. A váradi Mária Királynő Színház művészeinek Studió Act nevű független társulatát is alkalma lesz megismerni a fesztivál közönségének.

Az Infinite Dance nyitóelőadása a Tavaszi áldozat a sepsiszentgyörgyi M Studiótól. Az immár szép múlttal rendelkező mozgásszínházi társulatot is ismerheti már a nagyváradi közönség, hiszen nem először játszanak a városban. A fesztivál záróelőadását a nagy múltú, világhírű Magyar Állami Népi Együttes zárja a Megidézett Kárpátaljával.

„Fontos volt, hogy nyissunk a saját országunk felé. Meghívtuk a Bukaresti Nemzeti Táncközpontot (ami szintén újdonság), amely fontos intézmény a romániai táncéletben, fontos, hogy velük is kapcsolatba kerültünk. Jelen lesznek továbbá a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem mozgásművészet-koreográfia szaka, valamint a bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem növendékei. Budapesttől Bukarestig – akár ez is lehetne a mottója az idei Infinite Dance Fesztiválnak.”

Az országos táncházmozgalom kezdeményéhez csatlakozva október 29-re jótékonysági táncházat hirdettek az öreg népzenészeknek, adatközlő mestereknek segítésére, akik idős koruk, betegségük miatt már nem tudnak muzsikálni.

Ugyancsak fontos esemény lesz az a (szintén október 29-i) beavató, szépérzéket célzó előadás, amelynek címe: Mi a modern, mi a kortárs?

Zárszóként Dimény Levente azt is elárulta, hogy – bár a brand erősítése érdekében a tavalyi kezdés után idén is van fesztivál – az IDF újabb kiadásaival a jövőben kétévente találkozhatunk majd.
„A tavalyi program rendkívül pozitív visszajelzéseket kapott, az viszont más kérdés, hogy a városvezetés mikor ismeri fel, hogy ez az egész mennyire jó dolog, mennyire fontos. Vajon mikor mondják azt: ez az én fesztiválom; ahelyett hogy azt mondanák: ezek ott csinálnak valamit? A város éves kulturális naptárában például nem szerepelt ez az esemény. Hogy miért? Vagy nem vagyunk még eléggé erősek, vagy nem kapunk még kellő figyelmet.”

Dimény Levente hangsúlyozta továbbá: fontos, hogy ne legyenek nyelvi korlátok. Éppen ezért három nyelven – magyarul, románul és angolul – hirdették meg a programot. „A zene, a tánc, a színház képi világa nem nyelvfüggő. Akkor tudunk kozmopolitizmusról beszélni, amikor ez egyértelmű.”

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu