Kulturális folyóirat és portál

2013. december 17 | Szűk Balázs | Irodalom

Szurokisten gyermekei

1.

Köztetek maradtam én fehér
Üldözött – kegyelemkenyér;
Köztetek egy sem érti meg,
Ha az ész Istenhez felér,
Már vár fent egy sziget,
Mi puha, bölcs és fehér.
Mit elvertek itt minden nap,
Mi hozzuk ott rendbe majd.
Gyorsan robogtok, mint mozdonyok,
Füstölgő, tüzelő pofonok.
Zúdultok egymásra gyilkosan,
S mi ez üszökben hátravan,
Éget, mint Nesus vére,
Ezernyi kovácsszeg ütése.

2013. 11. 7.

 

2.
Vadak közt nyomtalanul
Eltűnök. Jaj, gyászban halkul
Az ész s a védekezés:
Rajtunk szutyok, fekete vész.
Hazámban leszek hontalan,
Gyilkosok között magtalan.
Hátunkra köpnek jó nagyot,
Dühük takarja a napot.
Üvöltésüktől minden ég,
„Forr a világ”, tűnik az ég.
Maradunk füstben, maradunk,
Üszökre száll méz-szavunk.
Leszek még szép szutyoktalan,
Fehérek közt hangtalan.

2013. 11. 16.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu