Kulturális folyóirat és portál

rima

2019. április 4 | Hírek

Szobrok, táblák, értetlenségek

Szoborügyekről, a Szacsvayról elnevezendő terecske megrekedt esetéről, továbbá a műemléképületekre helyezendő új táblákról  tájékoztatott az RMDSZ nagyváradi szervezete.

 

A különféle folyamatban lévő ügyekről számolt be Meleg Vilmos, az RMDSZ nagyváradi szervezetének elnöke, Botházy Daróczi Nándor ügyvezető elnök és Pető Dalma ügyvezető alelnök, városi önkormányzati tanácsos.

Elsőként Meleg Vilmos beszélt arról, hogy a Szacsvay-szobor sikeres felújításán fölbuzdulva szeretnék felújíttatni Szigligeti Ede szobrát is. Ez év elején írásban kérték a Nagyváradi Polgármesteri Hivataltól, hogy egy újabb protokollum keretében a felújítás idejére adja át használatra a szobrot, mint ahogy történt ez a Szacsvayt ábrázoló műalkotás esetében is. Levelükre kurta választ kaptak, miszerint a tér felújítás alatt van, ezért nem tudnak helyt adni ennek a kérésnek. A váradi RMDSZ az indoklást elfogadva jelezte a polgármesteri hivatal irányába, hogy a felújításnál vegye figyelembe közreműködési szándékukat, továbbá azt, hogy a szervezetnek már van egy élő szerződése a hatástanulmány elkészítésére.

A másik félbemaradt ügy az, hogy szerették volna Szacsvay Imréről elnevezni az őt ábrázoló szobor melletti terecskét. Volt Váradon egy ehhez hasonló kezdeményezés, midőn a Marossy Anna sétányért gyűjtöttek aláírásokat az akció kezdeményezői. Most, a szóban forgó zöldövezet, terecske elnevezéséért 2500 aláírást gyűjtöttek össze. A Szacsvay köz elnevezést több tényező is indokolja: először is Szacsvay Imre fontossága Nagyvárad történelmében, továbbá létezik egy íratlan szabály a városban: arról a személyiségről nevezni el parkot, akinek ott szobra van; példa erre a Petőfi, illetve a Brătianu park. Nem utolsó sorban a Szacsvay-szobor az egyik legimpozánsabb köztéri műalkotás Váradon. Az is lelkesítette a kezdeményezőket, hogy a sétányt korábban sikerült elnevezni Marossy Annáról. A városi önkormányzat meglehetősen rövid válasszal intézte el a kezdeményezést: a kérésnek nincs úgymond célszerűsége, nem felelnek meg a körülmények. A váradi RMDSZ-szervezet vezetői úgy gondolják: ezek után, ha így nem lehetett megvalósítani az elképzelést, akkor megpróbálják az egész parkot (amelynek része a Marossy Anna sétány is) elnevezni Szacsvayról. Egyébként az akció az Összefogás Nagyváradért Egyesület kezdeményezése volt, amit a váradi RMDSZ felkarolt és segítette az aláírásgyűjtést.

Szó volt arról is, hogy a belvárosi műemléképületek homlokzatainak a felújítása során lekerülnek a falakról azok a háromnyelvű (román, magyar és angol) táblák, amelyeken rövid tájékoztatás olvasható az illető építmény tervezőjéről, építtetőjéről, az ingatlan építészeti stílusáról. Az önkormányat a régiek helyett új táblákat fog kihelyeztetni, amelyek jobban illenek majd a felújított épületekhez. Ám azt egyelőre nem tudni, milyenek lesznek ezek a táblák, és ómikor kerülnek ki a műemlékek falára. A váradi RMDSZ-szervezet emlékeztetni óhajtja az önkormányzatnál a táblák ügyével foglalkozó illetékeseket, hogy a 2014/2815-ös számú minisztériumi rendelet (amely Hegedüs Csilla kulturális minisztersége idején született) értelmében ezeken a táblákon kötelezően föl kell tüntetni a román és angol mellett kisebbségi nyelven (Nagyvárad esetében magyarul) is a tájékoztató szöveget, amennyiben a rendeletben feltüntetett négy kritériumból bármelyik teljesül: valamely nemzeti kisebbség hozta létre az épületet; az épület szimbolikus jelleggel bír a nemzeti kisebbség számára; az épület olyan önkormányzat területén található, ahol megfelelő számú nemzeti kisebbség él; vagy amennyiben a helyi tanács ezt kéri. Márpedig ebben az esetben mind a négy kritérium létezik. A váradi RMDSZ-szervezet hangsúlyozza: szeretnék, ha mindezeket a táblacserekor figyelembe vennék.

A Rimanóczy-szobor ügye Botházy Daróczi Nándor fölvetése volt. A Nagyváradi Polgármesteri Hivatal már több ízben hangot adott annak a szándékának, hogy ifj. Rimanóczy Kálmán építésznek szobrot emel. Az ügyvezető elnök kifejtette: „A nagyváradi Rimanóczy-örökség, -kultusz megőrzése a szövetségnek is nagyon fontos. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a Rimanóczy családdal, akik 2012 óta évről évre részt vesznek a Bihar megyei RMDSZ által alapított Rimanóczy-díj odaítélésében, s azon a díjon nem mellesleg mindkét építész, apa és fia, az eklektika és a szecesszió nagymesterei láthatók. Számunkra ez a két személy majdhogynem elválaszthatatlan, és nemcsak a rokoni szálak miatt, hanem a Váradnak nyújtott munkásságuk miatt is. Laikus szemmel ki tudna különbséget tenni a Deutch-ház, az állomás melletti gyermekpalota, a Fő utcai bazárépület, a neológ zsinagóga (ezek az idősebb Rimanóczy tervei alapján készültek), vagy a görögkatolikus püspöki palota, a Moskovits-palota, az Apollo-palota és a tüdőszanatórium (ifj. Rimanóczy tervei) szépségei között? Éppen ezért levélben javasoltuk az önkormányzatnak, hogy a szobor terveit és a remélhetőleg azt követő megvalósítást úgy kivitelezze, hogy az ifjabbik Rimanóczy mellett helyet kapjon idősebb Rimanóczy Kálmán is, akárcsak a díjon.”

Utóbbi témával kapcsolatban a kezdeményezők érvei mellett szól az a hat esztendeje a Várad folyóirat kiadásában megjelent kötet (Péter I. Zoltán: A két Rimanóczy), mely apa és fia építészi munkásságát mutatja be, azt a több mint félszáz nagyváradi épületet, amelyek tervezésében és/vagy kivitelezésében jelentős szerepet vállaltak.

 

Képünkön a két Rimanóczy közös emléktáblája a Körös -parti épületen, ahol egykor dolgoztak

 

 

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu