Kulturális folyóirat és portál

DSC_0568

2016. június 9 | Tóth Hajnal | Kultúra

A színház a könyv rokona

Kacskaringós életútjáról, a színházi életről, váradi éveiről, most megjelent önéletrajzi könyvéről mesélt Szabó József Ódzsa rendező a váradi Szigligeti Színház páholyelőcsarnokában megtartott kötetbemutatón, a 2016-os Miniévad díjátadó gálája előtt.

 

A Színház álom-indulattal című könyvről, Szabó József Ódzsa életéről, művészi pályájáról Hajdu Géza színművész beszélgetett a rendezővel.

Régi „tartozása” e könyv Ódzsának, kezdte mondandóját Hajdu Géza. A memoár érdekes és élvezetes olvasmány, melyben megtalálhatók a székelyhídi gyermekkori emlékek, a váradi esztendők, az egyetemi évek, a kolozsvári nagy szerelmek, a Moszkvában, Nagybányán, Szatmárnémetiben történtek, a skóciai, írországi mindennapok. „Ódzsa föltette az életművére a koronát ezzel a könyvvel” – hangsúlyozta méltatásában Hajdu Géza.

A színházi élmények elfelejtődnek, elmúlnak, az előadások emlékei addig élnek, ameddig a közönség őrzi ezeket az emlékképeket, magyarázta a rendező. Olyan mindez, mint egy homályos ablaküvegen át nézett kép. A színház egyetlen lehetősége az irodalom. A szó, a könyv, az irodalom nem múlik el. Ezért tartotta fontosnak Ódzsa, hogy megírja ezt az életrajzi kötetet. Színház és könyv – rokon egymással. Ráadásul a színpad deszkája és a könyv ugyanabból az anyagból készül: fából. És a fák leghűségesebb testvéreink a földön, fejtegette Ódzsa.

Elmesélt továbbá pár anekdotát és néhány epizódot az életéből. Egyebek mellett vallja: a rendező szervesen kell hogy bekapcsolja a közönséget az előadásba.

Hajdu Géza felolvasott egy részletet a könyvből. Az esemény végén néhány pályatárs, rendező és színész kolléga szólt hozzá az elmondottakhoz, és köszöntötte Ódzsát.

 

Copyright © 2017 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu