Kulturális folyóirat és portál

gaspi

2018. október 10 | Tóth Hajnal | Művészet

A színész a megismételhetetlen pillanat okozója

Miként változik a színház? Mi a művészet? Hogyan befolyásolta a Securitate a színházak életét? Többek között erről beszélgetett Gáspárik Attila színművésszel, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatójával Simon Judit és Szűcs László a X. Nagyváradi Könyvmaratonon. Emellett szó volt Gáspárik Attila két könyvéről is, A színház kiterjedése és a Teátrális világunk című szövegválogatásokról.

 

„Nem tudnám letagadni váradiságomat, váradi indíttatásomat, ami meghatározza életemet, gondolkodásomat. Nem is hagyták, hogy elfelejtsem ezt a váradiságot” – mondta Gáspárik Attila a Szigligeti Stúdió fehér termében megejtett beszélgetés során. Szólt arról, hogyan változik a színház, hogyan viszonyul a múlt a jelenhez.

Szeretettel emlékezett egykori diákéveire az 5-ös Számú Ipari Líceumban (ma Ady Endre Líceum), hangsúlyozva: az iskola igazi szellemi műhely volt, és hozzájárult ahhoz, hogy kreatív legyen. Említést tett néhány kedvenc középiskolai tanáráról is, Fernbach Margitról, Makai Juditról, Schneider Antalról.

Elmondta, színigazgatóként az a feladata, hogy rendes körülményeket biztosítson az alkotáshoz. A könyvírásra Szávai Géza író, a Pont Kiadó vezetője ösztönözte, aki maga is jelen volt a bemutatón. Írt esszéket, tanulmányokat – arra is gondolva, „miért ne tudja meg a kritikus, hogy én mit gondolok a színházról”. Gáspárik egyébként úgy véli, a színikritika elvesztette azon szerepét, hogy tartsa a kapcsolatot a közönséggel és a színházzal. A kritikusok egy részének az a célja, hogy minél misztifikáltabban közelítse meg a teátrum világát.

Beszélt arról, hogy már évek óta kutatja a szekuritátés dossziékat. Foglalkoztatja ugyanis az, hogy a szeku miként befolyásolta a színházi életet. Óriási apparátust működtetett a szeku, sok-sok információt gyűjtött be. Voltak fizetett besúgók, voltak, akik önként és dalolva jelentettek, akadt olyan is, aki nem tudta, hogy ő most épp jelent. Arra is volt példa, mikor a tehetségtelenek próbálták lekaszálni a tehetségeseket a szekun keresztül. Az állambiztonságiak pedig szorgosan gyűjtötték a hasznos és haszontalan tudnivalókat. Ugyanakkor egyfajta szervezetlenség is jellemezte az apparátust. Más módszerekkel dolgoztak az ’5o-esévekben, később finomodtak a módozatok, és arra is igyekeztek ügyelni, hogy ne faragjanak hősöket az emberekből. Gáspárik Attila egyébként történészhallgató is, hogy minél szakszerűbben foglalkozhasson a témával.

Mesélt továbbá a színházi formák változásáról, a közönséggel való kapcsolat milyenségéről, az előadások kapcsán különféle modernségekről és tévedésekről. A művészet a világ megismerésének egyik formája. Manapság mindenféle modern technikák miatt már más lett az illúziókeltés. Mégis, a színész eleven alkotó, aki minden este máshogy játszik. A színész a megismételhetetlen pillanat okozója. Persze ennek a pillanatnak a létrejöttéhez még sokan vannak a kulisszák mögött is, akik segítik a színész munkáját.

Fotó: Fried Noémi Lujza

Copyright © 2018 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu