Kulturális folyóirat és portál

2011. július 18 | Számadó Ernő | Irodalom

Siratok egy régi kisfiut

Hol vagytok ti mesefényü esték?
Hol ragyog a lámpánk hü szeme? –
Édesanyám simogató hangja
Rég elcsendült, szép álomzene…

Hol vagytok ti régi képeskönyvek?
Hóvirágos, szüzi, drága hit?
Amikor még hittem és megéltem
Andersennek tündérálmait…

Hol van már a biedermeyer szófa,
Melyen annyit álmodoztam én,
Merengve a muzsikáló óra
Ábrándosan édes ütemén…!

Hol vagytok ti régi kispajtások,
Gondtalanszép annyi délután,
Amikor még délibábos kedvvel
Futkároztunk pillangók után…!

Hol vannak az ólomkatonáim?
Hol a pöttöm, hires hadsereg?
Hát vajon a bársonytalpu mackóm
Gombszemével merre kesereg…?

Hová szárnyal minden az időben?
Mivé lesz a titkos ég alatt? –
Gyermekkori tündérálmaimból,
Miért, hogy csak ez a vers maradt…!

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu