Kulturális folyóirat és portál

2013. február 11 | Benczi Boglárka | Kritika

Semmi nem volt fölösleges (Kakuk Marci)

A Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának végzősei Örkény István és Tersánszky Józsi Jenő átdolgozását, a Kakuk Marcit mutatták be az Interetnikai Fesztiválon.
Az első felvonás nem sikerült valami erősre, mégis már ott megszerethettük a szereplőket. A kolozsvári végzősök darabját Szilágyi Palkó Csaba rendezte, ami jó választásnak bizonyult, hiszen Kakuk Marci és a többi karakter is nagyon dinamikus, könnyen és jól játszható szerepek. A darab gördülékenysége a második felvonásban elő is jön, és olyan jól sikerül, hogy ezzel be is pótolják azt, ami az első felvonásból kimaradt. A fiatal színis növendékek tündököltek a szerepeikben, a színpadon jól érezték magukat és ezt nagyon erősen éreztük mi nézők is.
Kakuk Marci ártatlan külvárosi tekergő, a nők kedvence, megvan a magához való esze. Derűs és vidám, agyafúrt. A szerepet Rácz Endre nagyon jól eljátszotta, nagyon „kakukmarcis” volt. A vidáman ironikus színdarabban Marci szabadságvágya, szerencséje – ami mindig mellé szegül – átviszi mindenen, és bár se pénze, se lakása s egyik napról a másikra él, ez különösebb bánatot nem okoz neki.
A színészek egytől-egyik ígéretes tehetségeknek mutatkoztak, például a pénzéhes anyát, Csurinét játszó Borsos Júlia dühkitörései hitelesek voltak, mimikájával is játszott, amikor úgy tűnt, Marci megszerezte a pénzt, hirtelen váltott, és nagyon negédes lett. A váltakozásokat hűen adta vissza a fiatal színinövendék. Linka, Csuriné lánya, az „áru”, visszafogott, szégyellős, bár ugyanúgy vágyik Marcira, mint a túlfűtött Méltósága, vagy Pattanó Rozi.
Sustik, Ciocan Raul, a másik léhűtő szerepében lubickolt. Bár nem volt sok szerepe, nagyon jól adta vissza a csóró, de dolgozni lusta embert, a nemtörődömsége, a minden mindegy állapot tükröződött az arcán. Elég lassan sikerült kibontakoznia a színpadon, de a második felvonásra ő is belejött, ahogy a többiek is, és nagyot alakított. A darab a kolozsvári diákok vizsgaelőadása volt, de az amatőrizmus itt jó értelemben mutatkozik meg. A színpadot maguk alakították, a szétdobált szalmazsákok, a téglahegyek az udvarnak, később padlásszobának berendezett színpadon, mind funkcionális eszközök voltak. Valahogy semmi nem volt ott fölöslegesen, a színisek betöltötték játékukkal a teret.
A kerek történet élvezhető volt, akkor sem volt unalmas, amikor esetleg néhány percre meginogtak a szereplők. Nálam mindenki jelesre vizsgázott.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu