Kulturális folyóirat és portál

2013. február 28 | Bányai Tamás | Irodalom

Rafinált róka

Megnyílt az erdei vásár, és a kellemes őszi napsütés állatok ezreit csábította a fák övezte tisztásra, ahol akrobaták és csepűrágók mutatványaiban éppúgy gyönyörködhettek, mint ahogy megcsodálhatták a vadon kézműveseinek szebbnél szebb termékeit. A Nyúl is – noha őt nem vonzotta az efféle népes gyülekezet – elvitte élete párját a vásárra.
Mendegéltek a felállított sátrak között, megbámulták a mesterszövő pókot, a fészket rakó fecskét, a táncoló medvét; meghallgatták az énekes madarakat, matattak a kiállított tárgyak között. Megkóstolták a frissen kiásott répát, szomjukat oltani palackozott patakvizet vásároltak.
Nyúlné el volt ragadtatva mindentől, úgy érezte, ez a forgatag, ez a felhőtlen vidámság az igazi élet. Egy fára felfüggesztett tábla messziről hirdette, hogy alatta tenyérjós róka jövendöl, ami természetesen sok érdeklődőt vonzott. A kíváncsiság Nyúlnét is hatalmába kerítette, odavonszolta párját a sor végére. Nyúl uram hiába tiltakozott, csalás az ilyesmi, fizetni érte kidobott pénz az ablakon, Nyúlné nem engedett.
Amikor a róka elé kerültek, Nyúl csak legyintett, ő bizony nem hisz az ilyesmiben, de jósoljon csak az asszonynak, ha már az ilyen őrültséget vett a fejébe. Hanem a kért összeg hallatán leesett az álla, húzta volna kifelé a párját.
– Adok húsz százalék kedvezményt – akadályozta meg távozásukat a róka.
– Ötven – mondta a nyúl.
Hosszas alkudozás után harmincöt százalékban kiegyeztek.
A róka hümmögött valamit Nyúlné praclija fölött, majd ecsetelni kezdte, hogy lesznek ugyan kisebb gondok, de alapjában véve a tenyérvonalak hosszú, kiegyensúlyozott életről árulkodnak. Ehhez csak egyetlen dolog szükségeltetik, tette még hozzá a ravaszdi, nevezetesen a kellő óvatosság minden körülmények között.
Nyúlné tetszéssel fogadta a kedvező jövőképet, öröme átragadt férjére is, aki az egészet handabandának tartotta ugyan, azt azonban mégis remélte, hogy feleségének valóban gondtalan és hosszú élete lesz mellette.
Hazafelé bandukolva az erdőben, éppen a várható hosszú életet tervezgették, amikor egy ordas ugrott eléjük éles fogait vicsorítva, majd se szó, se beszéd, felfalta a nőstény nyulat. Párja könnyeivel viaskodva szaladt vissza a rókához.
– Szélhámos, csaló! – támadt a rőt komára. – Hosszú életet ígértél, ami még hazáig sem tartott. Kókler vagy! Becsapod az állatokat, csodálom is, hogy eddig nem vertek agyon érte.
– Lassan a testtel, cimbora! – intette le a róka. – Talán nem kellett volna alkudoznod. Látod, a farkas nem sajnálta a pénzét, s neki bizony be is jött a jóslatom.
Nyúl hitetlenkedve kérdezte:
– Miért, neki mit jövendöltél?
– Azt, barátocskám, hogyha nyitott szemmel jár, hamarosan pompás lakomában lehet része. A kedves nejedet elővigyázatosságra intettem, de úgy látszik, falra hányt borsó volt. Most aztán itt a baj. Hidd el, én nem tehetek róla.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu