Kulturális folyóirat és portál

2015. március 18 | Péter I. Zoltán | Társadalom

Pályamű Patricius jeligére

„Nyolc esztendeig foglalkozott ifj. Rimanóczy Kálmán az új városháza építésének tervével és igaz lokálpatriotikus rajongással és nemes idealizmussal dolgozott, míg ezt az ábrándját ma végre megvalósítva teljes pompájában adhatja át a városnak. Nehéznek, szinte kivihetetlennek látszott az ő feladata, mert a város anyagi viszonyai nem engedték meg, hogy tervét egészen úgy valósítsa meg, ahogy ő azt megálmodta, mikor nyolc év előtt Velencében járt és a híres Ca’d’oro palota előtt napokon át elmerengett. Olyannak akarta ő Nagyvárad új székházát, s nem az ő ambicióján, hanem rideg anyagi szempontokon múlt, hogy csak ahhoz hasonlóvá tudta teremteni. Így is az ország egyik legszebb városháza…” – írta Lakos Lajos 1904-ben kiadott, azóta híressé vált könyvében.

Az eklektikus stílusú, neoreneszánsz főhomlokzatú városháza láttán érthetetlennek tűnt számomra az a kijelentés, hogy az épület a velencei gótikus stílusú Ca’d’oro palotához hasonlít. Két neoreneszánsz stílusban épített palota létezik Nagyváradon, mindkettőt az ifjabb Rimanóczy tervezte: az egyik az Úri utca 3. szám alatti egykori családi háza, a másik a Fő utca és a Széchenyi (ma Traian) tér felé vezető utca kereszteződésében található. Ez utóbbi valóban viseli a velencei palota egyes stílusjegyeit.

A rejtély megfejtése január első napjaiban Budapestről érkezett. Rimanóczy Jenő építészmérnök, aki a család budapesti ágát képviseli, küldte el ifj. Rimanóczy Kálmán városházi terve részeként az épület első főhomlokzati rajzát. Ezen egyértelműen látszanak a neogótikus stílusjegyek, főképpen a középrizalit emeleti loggiája, ahol az oszlopsor végződéseinek kőrácsai – a mérművek – megegyeznek a Ca’d’oro palotán láthatókkal. Tehát erről a tervről írhatott Lakos Lajos a könyvében. Ezek után jogos a kérdés: Miért nem ezt a tervváltozatot valósították meg?

Az új városháza építésére Busch Dávid városi főmérnök tett javaslatot az 1895. június 11-i beadványában. Javaslatát több városi szakbizottság is megvitatta, majd 1895. november 11-én a városi tanács is megvitatta, részletes jelentést terjesztve a törvényhatósági bizottság elé. Ez utóbbi testület 1895. novembert 14-i ülésén elfogadta az építési programot, és megbízta a városi tanácsot, hogy írjon ki pályázatot a terv elkészítésére. A pályázatok benyújtási határidejét 1896. március 31-re tűzték ki. A pályaműveket elbíráló bizottságban Bulyovszky József polgármester elnöklete alatt olyan neves szakemberek vettek részt, mint Steindl Imre műegyetemi tanár és Ybl Miklós műépítész. A pályázatra kilenc pályamű érkezett, amelyek azonban a 700 ezer koronában megszabott építési költségek túllépése miatt nem feleltek meg a kiírásnak. A pályaműveket elbíráló bizottság négy tervet megvételre ajánlott a közgyűlésnek, egyenként 2000 koronáért. Ezeket ifj. Rimanóczy Kálmán, Hübner Jenő, Haumann Benedek és Láng Adolf készítették. Mivel az utóbbi csak kikötésekkel volt hajlandó tervét átengedni a városnak, a törvényhatósági bizottság csak az első hármat vásárolta meg. Ifj. Rimanóczy Kálmán tervének jeligéje a „Patricius” volt, ami olvasható a városházának mellékelt neogótikus stílusú homlokzati rajzán is.

A városháza építőbizottsága az 1898. június 27-i ülésén azt javasolta, hogy ifj. Rimanóczy Kálmán a megvásárolt tervek egybevetésével bízassék meg egy új terv készítésével. Az építész el is készítette a tervet, s díjmentesen a város rendelkezésére bocsátotta. A városháza módosított homlokzati rajzát közölhette Borovszky Samu 1901-ben a Bihar vármegye és Nagyvárad című monográfiájában, s ezt most mi is közöljük.

A törvényhatósági bizottság határozata alapján a tanács kiírta az árlejtést a kivitelezésre. Ifj. Rimanóczy Kálmán, Guttman József, Incze Lajos és társa, valamint Laendler Ferenc pályáztak. A kivitelezéssel, mint legelőnyösebb ajánlattevőt, a törvényhatósági bizottság ifj. Rimanóczy Kálmánt bízta meg. Az építés során több módosítást is eszközölt a tervező-kivitelező ifjabb Rimanóczy, így született meg az az alkotás, amely eredeti szépségében látható a mellékelt képeslapon.

Hogy ez szebb, mint Rimanóczy eredeti neogótikus elképzelése? Ezen lehet vitatkozni, de hogy a tér arculatába jobban beleillik a megvalósult városháza, mint az eredeti változat, az nyilvánvaló.

Ettől eltekintve, nagy örömöt szerez, hogy megismerhettük ifj. Rimanóczy Kálmán eredeti elképzelését. Ez Rimanóczy Jenőnek köszönhető, aki elküldte a most előkerült homlokzati rajzot. Az ő személye már nem ismeretlen a váradi olvasók számára, hiszen két éve jelen volt az első Rimanóczy-díj átadásakor, szaklektorként pedig segítséget nyújtott A két Rimanóczy című könyvem összeállításában.

Rimanóczy Jenő id. Rimanóczy Kálmán legnagyobb fiának, Árpád mérnökkari ezredesnek az unokája. Édesapja, Rimanóczy Gyula Ybl- és Kossuth-díjas építészmérnök, a magyar avantgárd építészet kimagasló alkotója volt. Gyula nevű bátyja is építészmérnökként dolgozott, ezek után természetes, hogy Rimanóczy Jenő is ezt a hivatást választotta. Ybl-díjas építészmérnök, aki tavaly munkássága elismeréseként megkapta a Budapestért díjat.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu