Kulturális folyóirat és portál

2012. január 26 | Térey János | Irodalom

Nyugat – Bihar

Ez protestáns vidék.
Ritkák errefelé
A leszegett fejű pléhkrisztusok.
Fiatal, sima kérgű akácok alkotják a fasort.
A férfiak kerek, piros arcúak, pórusaik tágak.
A nők nagyok.
Friss szél fúj, zápor készülődik.
Az erdő nyiladékában páfrány nő.
A kocsányos tölgyesben erdőkerülők
És erdőkerülőnők járnak,
S a dinnyeföldön dinnyetolvajok.

Itt a ridegtartás dívott egykor,
Örökké kitakart állomány
Főtt puhára, fagyott össze az ég alatt.
Az eső belemosta a romlott lisztet a földbe
Háborúk alkalmával:
Ahonnét vétetett, ismét visszahullt oda, porként.
Vonzó a táj, akármilyen zilált és szilánkos.
Országhatárt húztak keresztül a lapályon,
S pont a vasút erezete maradt odaát.

Ez belvizes vidék,
Erek szabdalják, derékszögű csatornák.
A táj ékszere tavasszal az eszelős meggyfa;
S a pásztortáska termése szimpatikusan szív alakú.
Amit itt „klastrompartnak” hívnak,
Az a föld sekrestyét már csak a gyomrában tartalmaz.
Göröngyein járni olyan, mint a gumírozott aszfalton.

(2009)

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu