Kulturális folyóirat és portál

2014. április 17 | Boér Péter Pál | Irodalom

Nyikordia

Nem minden földönkívüli, ami annak mutatkozik. A látszat néha csal!
– Csáptalan barátaim! Paradicsomszószra emlékeztető, gyönyörűséges honunk elhagyása óta, hajóinkkal sarlós V alakban szorosan egymást követve, burokrepülésben készülünk elérni a Csoportos Bajszú csillagkép Plecsni csillagának harmadik, Pöttöm bolygóját. Valamikor, a mandulagyökér-korszak idején, néhány felderítőnk, gyors, hatékony, de nagyon veszélyesen örvénylő technikával, begyűjtötte az alapvető tudnivalókat erről a kicsi, egyholdas kerengőről. Ebből a távolságból még vöröslik. Ha közeledünk, mindenki vegye fel a kékérzékeny szemüvegét, mert vakítóan kóros, ultrakék sugárzással teli zónába kerülünk.
A bolygót nem gyíkoidok lakják, mint mi. Elképzelésük szerint, kívülről csakis zöld külsejű, rovarcsápos ellenség közeledhet. Amolyan fastlikszabású, két lábon mászkáló, felső végtagjaikkal hadonászó, különféle színű, még a csigáktól is jelentősen különböző bentlakók zizegnek ott. Elvárásuk továbbá, hogy hajóink palacsintakülsejűek legyenek. A gyors zöld festékzuhany, szemüveg-illesztés, valamint csápos jelmez felvétele után – a dandyszoba rövid ismertetőjéből – minden egyes, csak békét ismerő gyíkoid társamat felkérem a nyekegő hang és a Föld-lakók úgynevezett gonosz jelzővel illetett viselkedésmódjának színészi elsajátítására. Ezek után helyezkedjenek zöld egünk sárgás kisüléseire emlékeztető füstváró pozícióba, mikor is rámabillentyűzetünk rekity fokozatáról előidézem a meglapulást, a palacsinta pörgő lehetetlenség szikrázó illúziójának külsődleges észlelése végett. Közeledünk! Már vakít a kék, különleges védelmünk nélkül odalennénk! Nehéz lesz kapcsolatot teremteni ilyen félős és ellenséges furcsaidokkal. Gyakoroljuk a rendes, gyíkoid mozgás függőlegesítését, rövidesen leszállunk!
– Mondd, egyetlen Tarfej, megölelhetlek?
– Hagyj fel most a szeretettel! Legalább látszólag játsszuk azt, amit várnak. Tudod, vendégségben nem illik különcködni.
– És Tar, ezek a Föld-lakók minden számukra kívülállót nyeszlett, szemivertikális, zöldcsápos, bogárhangú – hogyishívják, most tanultam, ja – gonosznak képzelnek?
– Igen, sajnos majdnem mindegyikük…
– Tar, ide az angyalok sem járnak úgy, mint hozzánk, törzsvendégségbe? Ha igen, akkor zöldre festetten, csápokkal jönnek?
– Ne ostobáskodj! Tudod, hogy az angyalok anyagtalan, fehér színű fénylények, mindnyájunktól feljebb valóak. Ilyen komédiába soha nem mennének bele! Mi is csak az udvariasság miatt tesszük, eléggé elvtelenül…
– És mit csinálnak olyankor a Föld-lakók?
– Hazudnak, kérlek szépen. Majd megkeresed a lexikonban, mit jelent, mert a hazugság szó is fehér folt a világunkban. Egész mást mondanak, mint ami van.
– Tehát aki angyalt lát, megijed, elrohan és soha többé nem szól senkinek róla?
– Ha veszi a bátorságot és elmeséli, nem normálisnak nyilvánítják.
– Mi az a nem normális?
– A Földön komoly viselkedési elvárások vannak, aki azoktól eltér, vagy eltérőt állít, azt az úgynevezett nem normális jelzővel illetik.
– Nagyon bonyolultak és egyre kevésbé szeretetreméltóak a Föld-lakók, pedig nem is tudom, milyen az a nem szeretetreméltó. Nem vágyom találkozni velük… Milyen más alternatíva van még, ha az angyalok mindenhová, mindenkor szabadon járnak?
– Az opportunista Föld-lakó, egyszerűen azt hazudja, hogy zöld csápos, cirpelő rondasággal találkozott, aki rálőtt.
– Nagyon furcsák! Ezen ismeretekkel gyarapodva, sokkal hatékonyabban fel tudok készülni a találkozásra.
– Főnök, nagy baj van! Lehet, hogy feleslegesen utaztunk 246 000 fényévet!
– Mondd, Nacek, miből gondolod ezt?
– A földi sztratoszféra alsó rétegében, a világűrhöz közvetlen közel, innen már jól kivehetően, „Ufóknak behajtani tilos” táblák hemzsegnek egymást érve, akár nálunk a bolygóburokra hatalmas betűkkel kiírt „Örülünk, hogy meglátogatsz” feliratok.
– Ez nem lehet igaz! Most akkor fordulhatunk is vissza rendes gyíkoid hazánk irányába. Sok mindenre felkészítettek a felderítők, de ilyen elképesztő brutalitásra nem… Mindenki feszítse ki gerinctegezének húrjait, utódaink 47 000 generáció múlva elmesélhetik honfitársainknak, minő csúfot ejtett rajtunk ez a képtelenül túlkékült, lyukacsos rétegű, fastlikszerű barbárok által lakott bolygó. A felderítést befejezettnek nyilvánítom. Hazaindulás előtt mindnyájunk buzdítására és az összetartozás jeléül, a személyi deszkadarabokon hosszanti fekvésben kaparjuk el a nemzeti himnusz csodálatos nyikordjait, nemzeti lebőszülésünkre.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu