Kulturális folyóirat és portál

2011. augusztus 22 | Mezősi Miklós | Irodalom

Nem tudom…

írok mostan sírok neked
egyet se félj ne hüledezz
ne fájjon és ne szúrjon
a szíved belebújjon

titkaid te mindig őrizd
gonddal féltsed mindet őt is
ám ha egyszer egy nagy éjjel
viharzó kőris szerte-széjjel
mit vert az éji zápor és a csók
mi elmaradt mert ment a széllel
mármint a csók
de szenved éjjel

szóval ha kéri majd a kőris
add néki kedves hanga-lány
azt amit keres kutat s talány
hogy mért pont éppen
ezt vagy azt
kutat keres

Sem ezt, sem azt, de kutat keres,
szép hanga-lány, a kőrised.
Forrón keres, forrást kutat,
új vizeken új utakat,
forró-bársony álmokat –
s az út végén téged talál.
Ez biztosabb, mint holmi tűzhalál.

Biztosabb sőt jobb is annál
hisz nem éppen tetsz- vagy tűzhalott
az ki táncot szót veled ropott
táncot szókat kéz a kézben is hol ott
föléd omolt a búza-ködbe
veszve semmi nézz a csöndbe

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu