Kulturális folyóirat és portál

parodiak

2020. július 5 | Tóth Hajnal | Irodalom

Nem jó kultúra az, ami nem jól viseli a humort

Sokunknak szereztek örömet, derűs perceket Demény Péter Facebookon posztolt paródiái, amelyeket a koronavírus miatti tavaszi vesztegzár idején írt. Bizony, jó olvasmányélmények voltak ezek az írások a temérdek nyomasztó, riasztó hír között – ráadásul bezártságban. Nem csupán a magyar és világirodalom jól ismert íróinak, költőinek, klasszikusok és kortársak stílusát parodizálta, verseket, novellákat, regényeket, meséket, hanem dalszövegeket, életvezetési tanácsokat is úgymond górcső alá vett. A szövegek kötetben a kolozsvári Ábel Kiadó gondozásában jelentek meg. A frappáns, egyedi humorú írások mellett Könczey Elemér szellemes karikatúrái is megtalálhatók a szép kivitelezésű, Korona-változatok című kötetben. Nagyváradon volt az első élő bemutatója július 3-án a Holnap Kulturális Egyesület (HKE) és a Várad folyóirat szervezésében, mégpedig az egykori Mülleráj nyári kioszkja, a mai Ady Endre Emlékmúzeum teraszán.

Örömünnep volt e könyvbemutató a javából, hiszen közel négy hónapja ez lehett az első váradi irodalmi rendezvény. (Március 7-én volt az utolsó hasonló esemény, Boka László irodalomtörténész könyvbemutatója.) Örömünnep volt azért is, mert Demény Péter író, költő, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője visszatérő vendége a Váradnak.

Sokan jöttek el az eseményre, hiába lógott a lába az esőnek e július eleji péntek délután, megtelt a múzeum előtti terasz érdeklődőkkel. A megjelenteket Szamos Mariann, az emlékmúzeum muzeográfusa köszöntötte. Ezután a meghívottakkal, Demény Péterrel és Szikszai Attilával, az Ábel Kiadó szerkesztőjével Simon Judit újságíró, a HKE elnöke és Szűcs László, a Várad főszerkesztője beszélgetett.

Bevezetésképpen Szűcs László beszélt az újraéledő kulturális események fontosságáról, ugyanakkor említést tett a mögöttünk hagyott négy hónap súlyos váradi veszteségeiről, hiszen ez idő alatt távozott e földi létből Szilágyi Aladár, Péter I. Zoltán – mindketten a Várad alapítói –  és a Budapesten elhunyt prózaíró, Nikolits Árpád.

 

Ábel a könyvrengetegben

Szikszai Attila röviden beszélt az Ábel Kiadóról. Az erdélyiséghez való kötődést szimbolizálja a név. A kiadót 2000-ben hozta létre a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, akkortájt kezdődött a tankönyvreform. Eleinte elsősorban oktatással kapcsolatos kiadványokat, egyetemi jegyzeteket, tankönyveket, munkafüzeteket jelentettek meg. Később úgy alakult, hogy az irodalom felé is léptek. Szikszai Attila a most bemutatott kötet kapcsán beszélt arról, hogy a szerzőhöz régi ismeretség, mondhatni, barátság fűzi. A Facebookon is rendszeresen olvassa írásait. Mint megjegyezte: könyvet támogatás nélkül nem nagyon lehet kiadni a mai világban, az ábelesek mégis vállalták a paródiakötet megjelentetését. Könczey Elemér pedig elvállalta az illusztrálást, 19 grafika került a könyvbe.

 

Paródiák bezártság ellen

Demény Péter mesélt arról, hogy a tavaszi vesztegzár idején a bezártságtól ő maga is csüggedt lett, mert az íráshoz szüksége van különféle impulzusokra. Minden megihleti, az is, ha az emberek bölcsek, az is, ha ostobák, az is, ha simák, az is, ha sprődek. Éppen ezért nem tudta elképzelni, mit kezd majd magával a bezártságban. Aztán elkezdte írni a paródiákat. Eleinte nem is tudta, hogy evvel küzd az elszigeteltség, az ijedelem ellen. Az elsőket úgymond csuklóból megírta. Azután egyszer csak projekt lett belőle, és ő ragaszkodik a projektjeihez.

Amellett, hogy könyvei jelennek meg, publikál különféle lapokban, blogger is, és a Facebookon is gyakran közöl. Hogy miért fontos neki ez is? Egyfelől hiúságból, mert szüksége van arra, hogy „rögtön szeressék” a szövegeit. Másfelől vannak olyan problémák, amelyek gyors reagálást kívánnak. „Használom a napi tárgyi környezetet, ami megadatott nekem.” A Facebook pedig szabad világ. A FB-on és a blogon megjelenő szövegek is közlésnek számítanak. A Látónál például az egyik szabály az, hogy a szerkesztők nem írnak egymás könyveiről, a másik pedig az, hogy nem közölnek másutt már megjelent szövegeket. A kötet persze már más dolog.

 

A langyosakat kiköpi a paródiaíró

Hogy mennyire ismerte a parodizált szerzőket? Demény Péter régebben is sokat olvasott, mostanság is rengeteget olvas. Például Dickens, Balzac, Villon valahogy a vérévé vált. Emellett slágerek, amelyeken felnőtt, szintén megihlették, parodizálásra késztették. „Látom mindennek a fordítottját is. Nem jó kultúra az, ami nem jól viseli a humort, a viccet.” Ha utánoz valakit, az nem tiszteletlenség, hanem elismerés. Arról lehet paródiát írni, amit nagyon szeret, vagy nagyon nem? – hangzott a kérdés. Mire Demény Péter megjegyezte: „A langyosakat kiköpi a paródiaíró”. Persze, vannak olyan költők, írók, akiket nagyra tart, mégsem tudott róluk paródiát írni, mert egész egyszerűen nem talált hozzá kapaszkodót, amit megragadhatott volna.

Olykor olvasók kérésére született némelyik paródia. Lehetne most egy dsidásat? Lehetne… Az íráshoz amúgy kell egyfajta magabiztosság. A paródiához még inkább. „Amikor sikerük lett a paródiáknak, nagyon-nagyon boldog lettem.” Persze az olvasók sokfélék. Mindig akadnak mérges olvasók, olyanok, akik összehúzzák a szemöldöküket, mert úgy képzelik, védik a bálványaikat, és nem ismerik az irodalom természetét. Kétféle szépség van: problémátlan és problémás.

A grafikákról még elhangzott: Könczey Elemér fantasztikus karikatúráival megteremtett egy saját, párhuzamos világot e könyv kapcsán. Minden rajz különálló alkotás. Arról is szó esett: nem minden szöveg található meg a könyvben a facebookos posztok közül, és vannak olyan paródiák, amelyek nem kerültek ki a közösségi oldalra, csak a kötetben olvashatók. Mindenképp jó olvasni vagy újraolvasni ezeket a szövegeket.

Természetesen a szerző – paródiái remek előadójaként – felolvasott néhány szöveget, egy-egy Ady Endre-, Robert Burns-, Esterházy Péter-, Wass Albert-, Tompa Andrea-paródiát stb. Az eső meg csakugyan nagyon rendes és irodalombarát volt, mert csak néhány perccel a könyvbemutató után kezdett esni. Jószerével még a dedikálásnak is hagyott időt.

 

Címlapfotó: Bíró Norbert

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu