Kulturális folyóirat és portál

Fotó: Szűcs László

2018. szeptember 17 | Tóth Hajnal | Irodalom

Emléktábla Hubay Miklós szülőházán

Hubay Miklós író, dramaturg, műfordító születésének századik évfordulója alkalmából Nagyváradon több eseménnyel is tiszteletüket róják le élete és munkássága előtt ebben az esztendőben. Szeptember 14-én a Deák Árpád képzőművész alkotta emléktáblát avatták fel az író szülőházánál, a Fő utca (Republicii, régebben Rákóczi) 49. szám alatt, az író lánya, Hubay Katalin jelenlétében.

Az emléktábla-elhelyezés ötletgazdája, kezdeményezője a Várad kulturális folyóirat, az engedélyeztetési folyamat végigvitele a Szigligeti Színház munkatársainak az érdeme. (Egyébként eredetileg még tavasszal, az író születésének évfordulóján szerették volna a már elkészült táblát kihelyezni a szülőház falára, ám az illetékes engedélyező bizottság különböző formai okokra hivatkozva hónapokig halogatta a jóváhagyást.)

A leleplezés előtt elsőként Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója mondott köszöntőbeszédet, kiemelve, hogy a múlt ismerete nélkül nem létezhet jelen, és nem építhetünk jövőt. Hubay Miklós sokoldalú alkotó és igazi világpolgár. Hangsúlyozta: az esti díszelőadás, az Egy szerelem három éjszakája is olyan örökérvényű dolgokról szól, mint az emberi méltóság, a művészi feladatvállalás és a feltétel nélküli szeretet. A főigazgató köszönetet mondott Kis Gábor váradi tanácsosnak és Szabó Ödön parlamenti képviselőnek, akik sokat segítettek az emléktábla engedélyeztetési procedúrája során.

Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője szerint az irodalmi emlékhelyek sűrűségét illetően aligha vetekedhet Várad Fő utcájával más település szerte a Kárpát-medencében. Elegendő, ha csupán arra gondolunk, hány művész érkezett meg a nagyállomásra, majd onnan a központ felé sétálva  elhaladunk az egykori Európa szálló mellett, ahol Ady Endre szállt meg gyakorta. Majd következik a ház, ahol Tabéry Géza töltötte ifjonti éveit, annak szomszédságában áll a Léda-ház. Pár méterrel odébb a Reményik Sándor utca, hisz a költő a közeli Kanonok soron is élt egy ideig, s az emlékhelyek idézése hosszan tarthatna, míg eljutunk az utca másik végén a színházhoz. Hubay Miklós szülőháza két másik írónak, Palotai Borisnak és Palotai Erzsinek is szülőháza volt, előbbi éppen 35 évvel ezelőtt hunyt el. S hogy a hely mennyire fontos volt a száz éve született Hubaynak, az is jelzi, hogy amikor tíz éve Nagyvárad díszpolgára lett, akkor a szülőházához közeli motelben szállt meg.

Szűcs László hangsúlyozta továbbá: ha volna ilyen cím, akkor mások mellett Hubay Miklós biztosan megérdemelné a legváradibb magyar író díját, hiszen akár Firenzében élt, akár Genfben, akár Budapesten, mindig Nagyvárad volt számára az első, illetve ő volt az, aki a legpontosabban tudta megfogalmazni a váradiság lényegét.

Szabó Ödön parlamenti képviselő elmondta: emléktáblákat elhelyezni legalább annyira nehéz, mint magyar kulturális intézményeket létrehozni. Hozzáfűzte: lényeges, hogy a hiteles embereknek emléket állítsunk, márpedig Hubay mindvégig hiteles váradiként élte le az életét.

Csikos Sándor, a debreceni Csokonai Színház színművésze a Hubayval való személyes találkozásait elevenítette föl. Az íróval nemegyszer kegyetlen játékot űzött a sors, így’56 után, amikor megpróbálták félreállítani, helyzetét ellehetetleníteni. Hubay nagy érzékenységgel látta meg a történetekben a drámaiságot, s írta meg ezeket kiváló sorsdrámáiban. Benne élt az irodalomban, s az irodalom őbenne. A magyar költészet népszerűsítője volt Olaszországban és Svájcban is. Végül a színművész Hubay egyik kedvenc költőjének, Kosztolányi Dezsőnek az Életre-halálra című versét olvasta föl.

Az író leánya, Hubay Katalin elmondta: nagy megtiszteltetés neki, hogy itt lehet e gyönyörű ünnepen. Hozzátette: csak az hal meg, akit elfelejtenek, márpedig az ő édesapját nem feledték el Váradon. Hubay Katalin sokszor járt a városban gyermekkorában, és most már ő is egyre inkább vágyik arra, hogy időnként Váradra látogasson.

Végül Czvikker Katalin, Hubay Katalin, Szűcs László és Deák Árpád leleplezte az emléktáblát, amelyre több koszorú is került.

 

A Várad folyóirat e héten megjelenő 9. számában hosszabb összeállítással tiszteleg az író emléke előtt. Többek között olvasható annak a Hubay Miklóssal folytatott nyilvános beszélgetésnek a szerkesztett változata, amelyet Szilágyi Aladár és Szűcs László készített Nagyváradon, 2008 tavaszán. Az alábbiakban ebből idézünk egy rövid, a váradiság lényegét megragadó részletet.

A Nagyváradról hozott egyetemesség

(…) Utólag jöttem rá, milyen gyönyörű volt, hogy egyszerre készülhettem föl a Váradi Regestrum történetéből, Bunyitay kötetei alapján, az utca másik végén pedig Shaw legfrissebb könyveit olvashattam, Hevesi Sándor előszavával, jegyzeteivel. Ez a két pólus határozza meg azóta is az életemet. Úgy érzem: nem szégyenemre, hanem becsületemre válik, hogy ez a két látszólag külön világ az én szívemben egy, és mindezt annak köszönhetem, hogy Váradon nevelkedtem. Nemrég valaki a darabjaimról faggatózva, újból és újból az Egy szerelem három éjszakája című drámámra tért vissza. Elmondtam: ennek a darabnak a nézőterén a közönség nem érzi azt, hogy megosztott, mint ahogy a színházon kívül oly sok helyütt. Valamiféle megosztottság Szent István korában is létezett, a kuruc korban is, aztán a múlt században felszínre jött a népi-urbánus ellentét, ahogy korunkban is legalább két tábor feszül egymásnak. Talán néhány drámámmal sikerül két-három órányi időre egyben tartanom a közönséget a nézőtéren. Magamat nem érzem „kettébe osztva”, hiszen a szabadelvűektől a szélsőségesnek tartott jobboldali lapokig mindenki szeretettel köszöntött a 90. születésnapomon… Azt mondom, az az egyetemesség, amelyre minden ember teremtve van, a darabjaimban is érvényesül. És ezt az egyetemességet innen, a kétpólusú Nagyváradról hoztam magammal.

Címlapkép: Szűcs László, a Galériában Fried Noémi Lujza felvételei

Copyright © 2018 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu