A semmitmondás művészete
Semmit sem mond, mégsem semmitmondó. Így jellemezném egy mondatban az új Jim Jarmusch filmet, a The Limits of Control-t. Az ég világon semmit nem akar közölni ez a film. Nem akar szórakoztatni, sem elgondolkodtatni. Nem látványos, nem izgalmas, nem világmegváltó. Üres. Azokat a modern képzőművészeti alkotásokat jutatta eszembe, melyek azzal mondanak valamit, hogy nem mondanak semmit - Mészáros Tímea írása.
2009. december 08., kedd
Lali a rengetegben
A rézágyút öntő Gábor Áron is gábor-cigány volt, tartja a fáma, elsősorban persze, maguk közt, a gábor-cigányok között. Ebből annyi a biztosan igaz, hogy a gáborok már ősidők óta fémművességgel keresik a kenyerüket, becsületes mesterei a fémnek, réznek, ónnak, néha még az ezüstnek is.
2009. december 04., péntek
Európa elrablása
"A vörös bika jó húsz évet rágta magát az örökös sötétségben, amíg úgy nem döntött, hogy leszáll a vászonról. Állt egy kicsit a pincében, fújtatott egyet, horkantott, lábaival kapart, próbálgatta a bikaszerű mozdulatokat, de ebben sem talált semmi érdekeset, hát elindult világot látni. A pincéből kivezető ajtót megvilágította a kicsi és koszos ablakon beszűrődő napfény, a vörös bika elgondolkodva nézte a ráragasztott színes plakátot, fürdőruhában mosolygott rajta egy szőke ifjú hölgy, testén keresztben szalag futott, azt írta rajta: Miss Europa." - Demeter Szilárd írása.
2009. október 09., péntek
Panoptikum Bob Dylan életeiből
A film egy halott képével indul, akit éppen felboncolni készülnek. Egy boncolás, a darabokra szedés, a szervek egyenkénti megvizsgálásának, mérlegelésének, kategorizálásának folyamata. Ez történik Bob Dylannal is a film során, darabokra szedik, de úgy, hogy ő valójában nincs is jelen, még a neve sem hangzik el. Nem igazolatlan hiányzás ez, mert a film mégis mindvégig róla szól. Mészáros Tímea írása.
2009. május 26., kedd
Benjamin Button különös élete
Különös élettörténet papírforma szerint
Kicsit több mint a hollywoodi átlag, de nem lépett be a számomra emlékezetes filmek sorába a Benjamin Button különös élete. David Fincher, aki már számtalan emlékezetes produkcióval gyarapította rajongótáborát (gondoljunk csak a Harcosok klubjára, a Hetedikre vagy a legutóbbi, nagysikerű Zodiákusra), az erősen szentimentalista, fiktív életrajzi filmecskében minden olyan sablont alkalmaz, amitől egy film kasszasiker lehet. De ettől nem lesz egy film emlékezetes, csak átlagos – Mészáros Tímea kritikája.
2009. március 03., kedd
„Segítsd a másikat jónak lenni, s ezáltal te is jó leszel”
A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata március 1-jén, vasárnap 19 órától mutatja be Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című darabját, melyet Anca Bradu, nagyváradi származású, Bukarestben élő rendező vitt színre. Az előadás díszlet- és jelmeztervét Dobre-Kóthay Judit készítette, akivel Fazakas Márta készített interjút.
2009. február 27., péntek
„Az októberi mulatság tükröt tart a jelen világának”
A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának következő bemutatójára március 1-jén, vasárnap 19 órától kerül sor a fiharmónia koncerttermében. Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című darabját Anca Bradu vitte színre. A rendezővel Fazakas Márta beszélgetett.
2009. február 25., szerda
Jan Saudek: a giccs és a művészet határán
A cseh származású Jan Saudek napjaink egyik legjobban kereső fotósa, akinek nevét elsősorban bizarr erotikus jellegű fotói tették ismertté. Sok mindent mondanak róla és művészetéről, a legtöbb műkritikus fotóinak megkomponáltságát, a színek összhangját, modelljeinek nem feltétlenül előnyös bemutatását emeli ki.
2009. február 17., kedd
„A hívők fogékonyak az értékekre”
Beszélgetés Dobos Menyhérttel az MTV vallási műsorairól
Dobos Menyhért, a Magyar Televízió közéleti igazgatója négy évtizede dolgozik az intézményben, a klasszikus tévékorszak egyik utolsó tanúja. Az elmúlt év végétől közvetlenül felügyeli a Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségének munkáját. E szerteágazó terület jelenéről és jövőjéről kérdezte Csermák Zoltán.
2009. január 29., csütörtök
Olvasónapló
Negyvenes évek, nyolcvanas évek
"Negyvenes évek az, amikor az utcán lépten-nyomon zsidóvicceket mesélnek, a kocsmában kapatosan csárdásoznak a cigányzenére a vendégek, Palcsi fiú életében fordulópont az első hosszúnadrág felvétele, s Janka rokona, a szemérmes Emma munkaszolgálatos férjének írt megható leveleiben eladott puplinról, nyakkendőkről, tiszti gallérokról szóló beszámolók mögé rejti szerelmét – ha ilyen apróságok kerülnek elő, mindjárt elevenebbnek és hitelesebbnek tűnik a regény világa." - Balajthy Ágnes olvasónaplója.
2008. november 27., csütörtök
|
|