Kulturális folyóirat és portál

2014. szeptember 24 | Keszthelyi György | Irodalom

Mint öreg vércse

Szoba, vagy kaptár. Mélyéről nem egyszer
őszi nyár rajzik, akácos vegyesíz,
harisnyaillat, utcavég – este tíz –
bordák íve mögött oldódó vegyszer.

Görcsös puskatus, fohászkodó vadkan,
magasles tövében templomegerek.
Ez a hitszint ha eldob is – megleszek,
mint öreg vércse. A ravasz majd kattan.

Így beszélgetnek a meglazult húrok,
senki sem hallja a gyökerek hangját,
árbocot mímel a csúcson és alant

egy tűzoltótorony. Építek, gyúrok
vajból fedélzetet, agyagból hangyát,
(zárójelben hagyom a láthatatlant.)

2013. szeptember 2.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu