Kulturális folyóirat és portál

2013. február 11 | Lovassy Cseh Tamás | Kritika

Mindenki átment (Kakuk Marci)

Félidő után izgalmas egy meccset megnyerni, főleg ha vesztésre áll a csapat. A kolozsvári BBTE Magyar Színházi Intézetének végzős diákjai ilyen csapatot alkottak az IFESZT-en, hiszen egy gyengécske első felvonás után egy annál élvezhetőbb másodikat láthattunk a Tersánszky Józsi műve és Örkény István átdolgozása alapján készült Kakuk Marciból. Ésszerű választásnak bizonyult Szilágyi-Palkó Csaba rendező tanár darabválasztása, hiszen könnyed, dinamikus és jól játszható szerepek egész sora állt rendelkezésre, mely láthatóan kényelmes terepet kölcsönzött a színinövendékek számára.

Volt nekem egy nyuszis könyvem – jutott eszembe az előadás kezdetén. Abban szerepelt egy Róbert gazda, aki nagyon hasonlított a kertészt alakító Ferencz Nándorra, a színpadkép pedig arra a kertre, ahova emlékezetem szerint, belopakodtak a nyuszik, megrágták a salátát, és ezzel nagy bosszúságokat okoztak a már említett gazdának. Forgáccsal teleszórt színpad, kerítés, zsákok, talicska és az egyéb kerti holmi egyértelműsítette az események helyszínét, melyből később kialakították azt a padlásteret is, ahol a történések tovább bonyolódtak.

Hálás történet került terítékre: van ugye egy Kakuk Marcink, aki az események középpontjában áll, és aki Rácz Endre alakításában hátán hordozta az egész előadást. Ígéretes tehetség mutatkozott meg játékában, átgondolt, koncentrált színpadi jelenléte sokszor adott új lendületet a helyenként unalmassá vált első felvonásnak. Ez a lendület hiányzott azokban a pillanatokban, amikor egy-egy szereplő (vagy szereplőpáros) a figyelem középpontjába került, a többiek pedig súlyukat vesztve beleragadtak egy-egy cselekménysor monoton ismétlésébe. Azt érezhettük, hogy bár nem mentek ki a színről, jelenlétük mégis teljesen fölöslegessé vált. Mikor a Tersánszky–Örkény páros darabját vizsgáljuk, energikus figurákról kell beszélnünk: léhűtő szerencsehajhászokról, elfojtott vágyaikkal küzdő asszonyokról. Energiából (és játékosságból) pedig nem volt hiány. A Csurinét alakító Borsos Júlia hatásosan hozta a pénzéhes anyát, akinek dühkitörései hitelesen jelentek meg a végzős diáklány alakításában. A Linkát játszó Sófalvi Krisztára is rátalált az ideális szerep: visszafogottsága csak elősegítette az amúgy is törékeny figura megformálását, bár az előadás végén, mikor közte és Kakuk Marci között végleg megromlik az addig szorosnak tűnő kapcsolat, pont ez a szelídség nem engedte kibontakozni a tényleges konfliktust.

Számomra egyértelmű, hogy a kolozsvári színisek előadása leginkább a helyzetkomikumok kidolgozásában volt erős. Uccu Jóskát, a közrendőrt (és Jánoskát, az amerikai örökséget) alakító Molnár Rudolf jelenete, melyben a részeges Bojnyikot (Sebestyén Hunor) kell megmotoznia, üde színfoltja az előadásnak, csakúgy, mint Bojnyik és a kertész kettőse, akik egy kifordított szerelmi jelenet szereplőivé válnak. Ciocan Raul és Udvari Tímea a kezdeti nehézségeket leküzdve, összességében kiegyensúlyozottan játszottak, előbbi Sustikot, utóbbi Pattanó Rozit játszotta. Vass Zsuzsa a Méltósága szerepében eleinte egy lánybentlakás szigorú nevelőnőjére emlékeztetett, de a második felvonásra több színt és komolyabb játékot láthattunk tőle is. László Réka, mint a Másik Méltósága, az egyébként átalakított és meghúzott szövegből adódóan, ritkán implikálódott a szoros értelemben vett cselekménybe, de talán pont ezért jelentett örömöt színpadi jelenléte, hiszen a figura fogyatékossága (a szenilitás jeleinek fel-felbukkanása) üdítően hatott. Meg kell említeni a Gizust alakító Molnár Enikőt is, aki ugyan másodéves diákként szerepel az előadásban, és a cselédlány karaktere sem ad lehetőséget bravúros játékra, színpadi jelenléte minden esetre bizakodással töltött el, természetessége kellemesen hatott.

Összességében a kolozsvári színisek Kakuk Marcija rendben van, kiegyensúlyozott, kerek történet lett a bő két órás előadásból. És ha nem feledkezünk meg arról, hogy az ilyen vizsgaelőadások legfőbb célja, hogy mindenkiből megmutasson valamit (lehetőleg az erősségeket), akkor azt mondhatjuk, hogy ezen a vizsgán, akár színjelessel, akár erős közepessel, de mindenki átment.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu