Kulturális folyóirat és portál

2011. október 7 | Madár János | Irodalom

Mindenek csillaga

Egyre kevesebb benned a csönd,
egyre jobban átzúg rajtad az anyag.
Nélküled indul a fém is
a kenyérhez, és magadra hagy.

Fölszeli életedet – – –
a gyermeksírástól visszhangzó ég.
Szülőföld örök árvasága,
hogy önmagad sebe légy.
Gyertyákkal hallgasd –
fényekben elmúló éneked.
Mindenek csillaga zengje
hűséges, morzsányi életed.

Mert fölötted keringnek
már a cinkék és a fekete rácsok.
Épülnek vacogó gyásszal
vert szívedre kegyetlen hófúvások.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu