Kulturális folyóirat és portál

2017. január 31 | Csontos Márta | Irodalom

Mesejáték

Egy napon elég idős leszel ahhoz,
hogy újra meséket olvass.

(C. S. Lewis)

 

A csönd határain túl már
nem nehéz kijelölni a helyed,
nincs vergődés az emlékekben,
önkezeddel átszakíthatod az eget.
A hol volt, hol nem volt kapujában
a hanyatló nap színes rebbenés,
nem kell már falakat lebontanod,
kőmarkából nyújt vizet a sziklarés.
Álmodban megint királylány vagy,
varázslóinasod egy griffmadár,
porfelhőt kavarsz a keresztúton,
de az ösvényen túl viharszünet vár.
Már nem akarsz többé menekülni,
látod, hogy nem a halál a vég,
s míg a próbatételek közt válogatsz,
életedbe újfent beleszólnak a mesék.
Kiénekeled a hajnali dallamot,
bátorságba nő benned a szédület.
Grimm kezét fogod az erdei tisztáson,
fölötted csodát lélegeznek a hegyek.
A kipárnázott Semmiben jól érzed
magad, léted holnapra is elég.
Így leszel meztelen, örök anyag,
s elnyered a megváltó szörnyeteg kezét.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu