Kulturális folyóirat és portál

2012. október 21 | Szűcs László | Napló

Megint a felszín fecsegett

Olvasom, zajos és lokális botrány kerekedett egy újságcikk miatt, melynek szerzője határozottan és őszintén szóvá tette egy kultúrtörténetinek hirdetett váradi előadás dilettáns színvonalát; nem mellesleg a produkcióra majd száz érdeklődő gyűlt össze. Máskor meg azon dühöngünk, tehetetlenül persze, hogy egy igazán jeles előadó egyedi és csillogó szellemi teljesítményt nyújtó értekezésére alig néhányan kíváncsiak, feleslegesnek érezve a befektetett időt, munkát, pénzt.

Még valamikor a kilencvenes években, napilapot szerkesztve igyekeztem kollégáimmal azt meghonosítani, hogy már az eseményekről hírt, értesítést adva kellene valamiféle minőségbeli különbséget tenni, terjedelemmel, elhelyezéssel, ami persze hálátlan és kockázatos feladat, hiszen ki meri vállalni azt a szerepet, hogy biztosan megítéli előre, mi az, ami nagy népszerűsítést érdemel, s mi az, ami kultúrbóvli, szellemi kacat. Ráadásul a média mégsem valamiféle engedélyosztó hatóság, s vállalja mindenki a felelősséget azért, amit szervez, amit kínál, amúgy mindenkinek állampolgári joga kultúrbóvlit fogyasztani. Ugyanakkor ha arra gondolunk, hogy manapság a legegyszerűbb árucikk – pláne élelmiszer – gyártása, forgalmazása különféle minőségi garanciákhoz van kötve, visszavásárlási biztosítékkal, jótállással, akkor miért is ne lehetne ezt elvárni szellemi termékek esetében, akár még akkor is, ha ingyen kínálják őket a fogyasztónak.

A média, ha nem viselkedhet is hatóságként ilyen helyzetekben, felelőssége mindenképpen van. S rendelkezésünkre állnak azok a sajtóműfajok, amelyek használata révén megítélheti az illető sajtótermék az adott kulturális programot. Elmondhatja, hogy az előadás unalmas volt, a koncerten hamisan szóltak a hangszerek, a kiállítás csapnivaló, a lelkesen bemutatott könyvben pedig egymást érik a helyesírási hibák. Mindez nem kevés hozzáértést igényel az ítésztől, sőt, a tévedés lehetősége is benne van a pakliban.

De jobb tévedni, mint semmitmondónak lenni. Az említett kultúrtörténész előadásáról, amelyről az egyik váradi lap őszintén és stílusosan, keményen, de hitelesen mondott szigorú bírálatot, a versenytárs napilap szürke mellébeszéléssel, korrekten, mégis hiteltelenül számol be, tudósít, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne hülyeségeket beszélni kultúrtörténeti köntösbe csomagolva. Megint a felszín fecsegett.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu