Kulturális folyóirat és portál

2016. május 31 | Igor Loffe | Irodalom

Madrigál az estéhez

I. – Szájharmonikára

 

Falomb-napfényt átszitálva

dolgos asszony mosdik állva,

alszik, vízbe full a káka,

mosdik állva.

 

Árpa-vízért kéregetve,

gólya száll le, korcs a kedve,

megrikkad a tócska medre,

kéregetve.

 

Bokrok násza, gond-lihegve,

árkok hamva, sodrás nedve

hajolnak le epekedve,

gond-lihegve.

 

Villanyt kapcsol fenn az éter,

remény szülte számbavétel,

fény-gyíkok cikáznak széjjel,

számbavétel.

 

II. – Citerára

 

Cinke, cinke, csöpp madár,

cinke-párod csókra vár,

s ha elszáll,

 

cinke, cinke, szállj hamar,

rút ember ha elzavar,

meg ne halj,

 

cinke, cinke, csak ne félj,

hosszú a szerelmes-éj,

ó, de mély,

 

cinke, cinke, csiripelj,

elhallgatni sose merj,

szárnyra kelj.

 

 

III. – hegedűre

 

A zárszó

mindig azé, aki

esti-takarással

bevon embert, állatot,

öntudatlan állapot,

könnyed szétmállással

magamból bontna ki,

így már jó.

 

 

 

Megjelent a Várad folyóirat 2015/10. számában.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu