Kulturális folyóirat és portál

2013. február 6 | Péter I. Zoltán | Kultúra

Léda, Diósy Ödön második menyasszonya

Ki volt Léda?

 

Léda ifjúságáról húga, Brüll Berta már idős korában mesélt. Apai nagyapjuk Brüll Lipót, akinek családja nürnbergi volt. Szegényen kezdte életét Aradon, de Váradon hatalmas vagyont szerzett. Berta szerint nagyapja alapította a váradi Kereskedelmi Csarnokot, bár mások szerint csak az első elnöke volt. Fia, Brüll Samu szeszgyárat örökölt apjától, de egy tűzkár, majd sikertelen tőzsdézése miatt tönkrement. Fontosnak tartotta Brüll Berta megemlíteni azt is, hogy az úgynevezett „úri társaság” befogadta Brüll Samut és családját.3

A váradi viszonyokat jól ismerő Hegedüs Nándor szerint a nagyapa, Brüll Lipót vagyonát nem az üzlet, hanem a házassága alapozta meg azzal, hogy 1844-ben feleségül vette Mihelfy Sámuel nagykereskedő, nagyváradi patrícius zsidó család sarjának leányát, Reginát. Egy időben Brüll Lipót elnöke volt a neológ zsidó hitközségnek, és tagja volt a Bihar Megyei Nemzeti Kaszinónak is. 1881-ben halt meg. Általa vált a nagyváradi Brüll család előkelővé, és társadalmilag Nagyvárad úgynevezett legjobb családjai közé számított.4

Adél anyai nagyapja, Stern József báródi származású volt. Földbirtokai mellett az övé volt a peceszőlősi sörgyár. Gazdag ember lévén jó nevelést adott Cecília lányának, s annak három gyermeke született Brüll Samutól: Adél (1872. szeptember 1.), Margit (1874), Berta (1877). Gyermekkorukban a Szilágyi Dezső (ma Moscovei) utca 11. szám alatti többszobás, földszintes, kertes házban laktak, amit azóta lebontottak, később a Fő utcai Rózsavölgyi-házban. Majd csak az apa, Brüll Samu halála után, 1902-től költöztek Stern Márton Fő utcai házába.

Adél négy elemit magániskolában végzett Váradon, majd Bécsbe került, egy előkelő intézetbe. Mikor hazatért Váradra, már kifejlett nagylány volt. Állítólag folyékonyan beszélt németül, franciául, angolul, és tökéletesen tudott viselkedni, emiatt édesanyjával együtt minden ajtó megnyílt előttük, hivatalosak voltak az „úri társaság” minden báljára. Adélnak elég mozgalmasan és vidáman teltek a napjai, 18-19 éves korában kezdett bálozni. Igen szép lány, feltűnő jelenség volt.5

Révész Béla szerint forogtak körülötte az udvarlók, kérők. Brüll Berta név szerint is megemlített egy Schey Pál nevű huszár főhadnagyot és egy Recht Sándor nevű hegedűművészt. A tiszttel való házasságot a család ellenezte, főleg a nagymama, a hegedűművész viszont Adél tetszését nem nyerte el.6 Később Ordódy Pál huszár főhadnagy udvarolt Adélnak. Ordódyt 1890-ben helyezték Nagyváradra. Úgy tudták a váradiak, hogy „bensőséges szerelmi viszony” fűzte Adélhoz, akivel mindig együtt mutatkozott, de a tiszt 1897-ben váratlanul áthelyezését kérte, és ezzel megszakadt kapcsolatuk, annak ellenére, hogy az ismerősök arra számítottak, az házassággal végződik. A házasság meghiúsulásának okát keresve Fehér Dezsőné valószínűnek tartotta azt, hogy ekkor ment tönkre Brüll Samu, ami veszélyeztette a házassághoz szükséges kauciót, de nem zárta ki azt sem, hogy sok egyéb oka is lehetett annak, hogy a főhadnagy áthelyeztette magát, ami szíven találta Adélt, s egyik napról a másikra visszavonult a társaságtól.7 Mindezt tagadta Brüll Berta, aki szerint házasságról szó sem volt közöttük. Nem hallotta soha a nővérétől azt sem, hogy szeretett volna Ordódyhoz férjhez menni, viszont Schey főhadnagyhoz igen, de azt a család ellenezte, a nagymama egyébként is minden tisztet üresnek, léhának, pazarlónak tartott. Mintegy az előbbi kijelentését igazolandó, nem tartotta valószínűnek, hogy a nagyanyja hajlandó lett volna akár egy árva fillért is adni kaucióként.8

Önként adódnék a válasz: – állapította meg Benedek István – ha a zsidó menyasszonynak nincs pénze kaucióra, és nincs vagyona, akkor a huszártiszt miért tartson ki mellette? Ez lenne a típusos lelépési ok, csakhogy Ordódy nem volt típusos huszártiszt – ezt későbbi élete is bizonyította, amit Dénes Zsófia kutatott ki –, az sem bizonyos, hogy értesült Brüllék anyagi összeomlásáról. A nagymama, Brüll Lipótné vagyona megmaradt, ebből kifizethette volna a kauciót. A legvalószínűbb az – vélte Benedek István –, hogy Ordódy nem nősülésre termett ember volt, megrögzött agglegény, aki talán megelégelte e szerelmet, és áthelyeztette magát egy másik garnizonba.9

 

Diósy Ödön Szófiában

 

A legenda szerint Diósy Ödön 1897-ben jelent meg Nagyváradon – Brüll Berta szerint 1898 nyarán –, és amikor meglátta Lédát, kijelentette: ő lesz a felesége. Az utóbbi lehet az igaz. Diósy Szófiából jött haza, ahol apróbb üzletekkel foglalkozott. Előzőleg állítólag kijárta Bécsben a Keleti Akadémiát – amit Brüll Berta nem tartott valószínűnek –, és több nyelvet is beszélt. Diósy családjáról a következőket írta Hegedüs Nándor: Diósi Ferenc – Ödön édesapja – címfestő volt, akárcsak fivére, Soma. Műhelye aránylag hamar megszűnt. Három gyermeke volt, Diósi Anna, aki korán katolizált és hozzáment Beleznay Antal karnagy-zeneszerzőhöz, Ödön (1873–1935) Adél férje, és Mihály, aki a fivére nevén levő csemegeüzletet vezette Nagyváradon.10

Arról, hogy mivel foglalkozott Diósy Szófiában, megoszlanak a vélemények. Bölöni György úgy tudta – és sokan mások is –, hogy Diósy ekkor már a Magyar Kereskedelmi Múzeum szófiai képviselője volt. Hegedüs Nándor ellenben ebben kételkedett.11

Az ellenben tény, hogy Szófiában igen aktív volt a magyar közösség keretében, és 1898 októberében a szófiai magyar egylet elnökének választották.12 Nem sokkal ezt követően gyűjtést szervezett az ottani magyarság körében Erzsébet királynő szobrára, és az összegyűlt szimbolikusnak tekinthető összeget, 50 forint 25 krajcárt a Nagyváradi  Napló szerkesztőségébe küldte, amiről a lap beszámolt az olvasóinak.13

Két eljegyzés, egy házasság

 

Diósy Ödön, mint láttuk, 1898 nyarán találkozott Lédával Nagyváradon, s – a legenda szerint – első látásra beleszeretett és elhatározta, hogy feleségül veszi. Valóban nem is sokat habozott, hiszen az egyik helyi napilapban 1898. szeptember 4-én megjelent az eljegyzésük híre is.14

Diósy Ödönnek ellenben nem ez volt az első eljegyzése, ugyanis két évvel korábban, 1896. januárjában eljegyezte a budapesti Guttmann Bertát. A kor szokása szerint a napilapokban rendre megjelentettek úgynevezett eljegyzési kártyákat, amelyeken csak az eljegyzés száraz tényét közölték. Esetünkben 1896. január 29-én a Nagyvárad napilapban közölt eljegyzési kártyán az szerepelt, hogy: „GUTTMANN BERTA Budapest, DIÓSY ÖDÖN Szófia jegyesek.”15 Diósy itt is y-nal írta a nevét, bár ekkor hivatalosan még mint Diósi szerepelt, ezt bizonyítja a házassági anyakönyvi bejegyzés is több mint két év elteltével. A lényeg nem is ez, hanem az eljegyzés ténye, amely ez idáig az irodalomtörténetben nem volt ismert. Vélhetően senki sem tudott róla, a vidéki lapban megjelent eljegyzési kártya pedig elkerülte az irodalomtörténészek figyelmét. Azon ellenben el lehetne gondolkodni, hogy mi értelme lehetett ennek a nagyváradi újságban megjelentetett eljegyzési kártyának, mikor a vőlegény Szófiában, a menyasszony Budapesten élt. A Diósi rokonságért tették közzé? Nem valószínű.

Óhatatlanul felmerül az a kérdés is: Mikor, miért és ki bontotta fel ezt az eljegyzést? Ha Léda megjelenése valóban olyan nagy hatást tett Diósyra, akkor akár ő is felbonthatta a korábbi jegyességét, bár ez esetben igen szokatlan lett volna az évekig – közel 30 hónapig – tartó jegyben járás. Bár ki tudja, Diósy házassága sem volt valami szokványos…

Bárhogy történt is, Léda kezét is megkérte, de esetükben a jegyesség mindössze szűk három hónapig tartott, és 1898. november 29-én összeházasodtak. Fiatal szófiai kereskedő, más híradás szerint kereskedelmi ügynök volt ekkor, de távolról sem a Magyar Kereskedelmi Múzeum ottani képviselője, mint ahogy az a Révész-féle könyvben szerepelt. Ugyanis ha így lett volna, e titulust feltüntették volna a lapokban megjelent esküvői tudósításokban is, ahol szófiai nagykereskedőként szerepel.

 

Esküvő – kérdőjelekkel

 

Ezek után lássuk az esküvői híradásokat. A Nagyváradi Naplóban a következő híradás jelent meg: „Esküvő. Diósy Ödön szófiai nagykereskedő tegnap esküdött örök hűséget bájos arájának Brüll Adél kisasszonynak. Az ifjú pár Komlóssy József anyakönyvvezető előtt kötötte meg a polgári házasságot, mely alkalommal tanúként Mihelfy Adolf és Stern Márton szerepeltek. A polgári házasságkötés alkalmából igen szép beszéd kíséretőben nyilvánította ki az új párt házastársnak Komlóssy József anyakönyvvezető. Délután 5 órakor volt az egyházi szertartás, melyen az előkelő család tagjai képezték a násznépet. Esküvő után az új pár nászútra Párisba utazik.”16

A korabeli nagyváradi sajtóhírek esetében az úgynevezett „fényes” esküvői hírekben mindig megemlítették, hogy a vőlegény kinek a fia, és a menyasszony kinek a lánya. Itt ez nem történt meg. Mindkét tanú Brüll-rokon, ami eléggé különös. Mikor valaki megesküdött, az volt a szokás, hogy a társadalom valamely kiemelkedő tagját kérte fel esküvői tanúnak. Itt csak a Brüll rokonságból kértek fel tanúkat. Arra sem tért ki a tudósító, hogy hol is tartották az egyházi szertartást, melyik egyházi rítus szerint, és melyik „előkelő család” tagjaiból állt a násznép. Kétségkívül a Brüll családéból, mert csak ők voltak előkelők. De miért nem volt jelen a Diósi család? És miért nem volt más násznép, mint a család?17 Kérdések, amikre ma már nincs ki válaszoljon.

Az újsághírről Hegedüs Nándor, a kor és a helyi események jó ismerőjeként azt tartotta, hogy azt a Brüll család inspirálta. Diósy Ödön nagykereskedőként szerepel benne, viszont november 30-án a Szabadságban megjelent, de már a családtól teljesen független rövid esküvői híradásban Diósy Ödönt kereskedelmi ügynöknek nevezik.18

De lássuk a másik napilap, a Nagyvárad híradását, amely bővebben és szabadabban számol be az esküvőről: „Hymen. Fényes és előkelő esküvő volt tegnap Nagyváradon. Brüll Sámuel tekintélyes, kiváló polgár nagyműveltségű szép leányát Adélt vezette oltárhoz Diósy Ödön nagyváradi születésű szófiai nagykereskedő. Az anyakönyvi hivatalban a házasságkötést Komlóssy József tanácsnok, anyakönyvvezető végezte. Az esketést pedig az örömapa házánál tartotta meg Kecskeméthy Lipót dr. főrabbi, [aki] szép beszédet intézett a fiatal párhoz. Este Brüll Samu vendéglátó házánál nagy lakoma volt, melyen a családtagok voltak jelen.

Tanúk voltak: Stern Márton és Mihelfy Adolf dr.

Az ifjú pár ez alkalommal 25 frtot adományozott az izraelita nőegyletnek.”19

 

Ebből a tudósításból megtudhatjuk, hogy Brüll Sámuel tekintélyes, kiváló polgár, de a vőlegény apjáról, Diósi Ferencről egyetlen sort sem írnak, annak ellenére, hogy ezt a lapot a függetlenségi és a 48-as párt lapjának tekintették, melynek Diósi Ferenc is aktív tagja volt.

De leginkább az a szembeötlő, hogy az esküvőt háznál tartották, annak ellenére, hogy Léda nem is olyan régen, ugyanazon év januárjában nyoszolyólányként szerepelt a neológ zsinagógában egy barátnője esküvőjén.20

Az, hogy a házasságot háznál, s nem a díszes zsinagógában tartották, Hegedüs Nándor szerint azt bizonyítja, hogy kerülni akarták a nyilvánosságot, amiből önként adódik a kérdés: A Brüll család nem vélte partinak Diósi Ferenc címfestő fiát, vagy pedig Diósiéknak nem kellett Brüll Adél? Szerinte egyik családban sem látták szívesen a házasságot.21

De akkor miért házasodtak össze? E jogos kérdésre mindkét fél részéről megvolt a magyarázat. A Brüll család kevesellte bár a kisiparos Diósiékat, de Adél már 25-26 éves volt, akkori viszonyok között „vénlánynak” számított, udvarlói elpártoltak tőle, ezért a család megcsappant anyagi helyzete, és talán a körülötte szállongó pletykák miatt is, belement az esküvőbe. Nem sokat gondolkodott Adél, amikor Diósy megkérte a kezét, örült, hogy kiszabadulhat az otthoni kilátástalanságból, a Diósy által ígért jólétbe, nagyvilági életbe. Elhitte, el akarta hinni a sok szépet, amit Diósy mesélt.

A Diósi család sem lehetett elragadtatva az anyagilag lecsúszott Brüll családtól, ráadásul úgy tarthatták, hogy Adélt vőlegénye nemcsak otthagyta, hanem hírbe is hozta. Hogy Ödön beleszeretett volna első látásra a mutatós nőbe? Elképzelhető, bár nem valószínű. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem szerelemből, hanem érdekből nősült, úgy gondolhatta, hogy mutatós felesége révén betörhet a szófiai nagykereskedők világába. De Léda hozománya is – amelyet a nagymama őrzött a másik két lány hozományával együtt – jól jöhetett az általa tervezett komolyabb vállalkozásokhoz.

Brüll Berta természetesen tagadta, hogy nővére mindenáron férjhez akart volna menni, szerinte csak engedett Diósy könyörgéseinek, akit nagyanyjuk „gazdag híre és az előkelő családba való benősülés kecsegtetett”. Úgy vélte, Adél huszonötezer korona hozományt kapott, ami jól fogott az eladósodott Diósynak, hogy összeköttetéseit és hitelét erősítse.22

Bárhogy történt is, a házasság megköttetett, s az ifjú pár Szófiában kezdte közös életét. Itt kellett rájönnie a fiatal feleségnek arra, hogy férjének egyelőre nincs jól menő üzlete, ügyfelei kétes egzisztenciájú emberek. Mindennaposak voltak náluk a vendégek. Diósynak hihetetlen energiával, ügyességgel sikerült a felszínre kerülnie, ez után szinte naponta estélyeket tartottak náluk, amelyeken már olyanok is megjelentek, akik számítottak az üzleti életben. Már a fejedelmi udvarban is tekintélye lett Diósynak. Erre az időre tehető mindkettőjük kikeresztelkedése, ami Brüll Berta szerint Görögországban történt.

Ennek a jólétnek 1900 tavaszán egyszerre csak vége szakadt, a házaspárnak egy szál ruhában kellett elmenekülnie Bulgáriából először Szerbiába, majd Görögországba, hogy végül Párizsban kössenek ki. Hogy mi is történt valójában, ma sem lehet pontosan tudni. Révész könyve szerint Diósy üzleti balszerencséje, illetve üzletbarátainak csalárdsága miatt került csődbe.23 Brüll Berta úgy emlékezett, hogy nővére szerint férje valamilyen politikai ügybe keveredett.24 Brüllék úgy tudták, hogy a vejüknek Szófiában tiltott szerencsejáték-klubja volt.25 Ady Lajos szerint Diósyék a legfelsőbb körökkel barátkoztak, s nagystílű életüket félbeszakító összeomlást említett, Bölöni pedig tőzsdeügyekre és politikai összefüggésekre céloz, a közvetlen okot azonban homályban hagyja.26

A Brüll család azt várta volna el Adéltól, hogy hagyja ott a férjét, de ő kitartott mellette, sőt munkát vállalt a francia fővárosban. A hitelezők kielégítésére hozománya mellett húgai hozományát is feláldozta, amit Diósynak néhány év múlva sikerült visszafizetnie. „Elismerésre méltó nagylelkűség – vélte Benedek István –, hogy a két testvér kockára tette teljes örökségét nénjük becsületének megmentése érdekében. Lehetséges, hogy nemcsak a becsületről volt szó, hanem arról is, hogy mint bűnrészes börtönbe ne kerüljön.”27 Diósyné tehát becsületesen kitartott férje mellett, segített neki, hogy Párizsban a semmiből új megélhetést teremtsen. „Az anyagi érdekszövetség összekapcsolja őket, de az érzelmi szálak végleg meglazulnak köztük. Amikor 1903 nyarán, férje adósságainak rendezése után és helyzetük fokozatos javulásával, már emelt fővel s visszatért önérzettel hazalátogat Váradra, Párizs nimbuszát hozza magával. Pompás toalettekben, hódítóan jelenik meg a korzón, s vonzza a hódításra éhes udvarlókat, akiket talán a régi pletykák emléke is sarkall.”28 És az udvarlók nem is késtek… Megjelent Ady is, bár eredetileg nem udvarlási szándékkal, csak Fehér Dezsőné unszolására ismerkedtek meg az Emke kávéházban. De ez már egy másik történet…

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu