Kulturális folyóirat és portál

2011. július 31 | Zsidó Ferenc | Irodalom

Laska Lajos

A legmegbízhatóbb óra

A tömbházban fiatal házaspár volt Laska Lajos felső szomszédja. Reggelente, hat húszkor, ajtócsattogtatás, visszafojtott „igyekezz már!”-féle szusszanások jelezték kapkodó létüket. Délután, fél négy körül, a szenvedélyes ebéd programja következett bősz edénycsörgéssel. (Laska, hiába próbálta, ha megszakadt, akkor se tudta olyan meggyőzően csörgetni edényeit, mint azok fönn.) Ebéd után, fél öttől, szieszta: csiklandósdi. Legtöbbször zenére. Kísérőjelenségként öblös és visibálós kacagások. Este, nyolc körül, a kalóriadús vacsora volt programon, kísérőjelenségként hangos, egész estét betöltő böffenések. Utána nehéz, hallható csönd, tíz óráig. Fél tizenegykor ismét megelevenedtek: tusolás turbékoló kacarászások közepette, fogmosás, hangos gargarizálással. A szerelem ideje következett. Menetrendszerűen. Szuszszanásnyi csönd, aztán ágynyikorgás, erősödő tendenciát mutató sóhajok, tizenöt percig (tovább soha – Laska számos alkalommal lemérte). Kétpercnyi csönd után slattyogás, ki a fürdőbe, csorr, aztán víz zúdulása a csövön. Aztán még egy slatty, még egy csorr, még egy víz-zúdulás.

És ugyanez, napról napra. Laska megtanulta, kívülről fújta életük minden mozzanatát, percnyi pontossággal tudta, mikor mi következik. Aztán egy alkalommal fogta az óráját, s kivágta, mint fölösleges kacatot.

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu