Kulturális folyóirat és portál

2012. október 15 | Zsidó Ferenc | Irodalom

Laska Lajos hétköznapi kalandjai

 

Az összeforrás

Laska Lajosék örömittasan álltak az esketést végző hivatalnok előtt, úgy, mint akik megütötték a főnyereményt. A kérdésre, hogy saját akaratból cselekszik-e, amit cselekszenek, hangos, magabiztos igennel válaszoltak. A család, a rokonság meghatottan mosolygott. Aztán a ceremóniának különleges mozzanata következett: a közös gyertyagyújtás. Laska fogta volna a gyufát, arra gondolva, hogy párja majd tartja a skatulyát, de csak ügyetlenkedett, a gyufa nem akart meggyúlni, a helyzet kezdett kínossá válni, mire a hölgy kikapta a gyufát társa kezéből, egy sercintéssel meggyújtotta, s azzal a mozdulattal a gyertyának is lángot adott. Az ünneplősereg felszabadult nevetésbe kezdett. Laska a boldogság mámorában nem tulajdonított különösebb jelentőséget a történteknek. Később már mindegy volt.

A szerelem definíciója
(A la Laska)

Naptölte – holdfogyatkozás. Nagyfogyatkozás, megfogyatkozás, magfogyatkozás, magtölte, megtölte. Szédület. Láblógatás a világ végén. Egyedül: négy lábbal. Abban a tévhitben, hogy a csillagok megnőnek, és nap, valamint hold lesz belőlük.

És akkor kezdődhet újra a: naptölte – holdfogyatkozás. Nagyfogyatkozás, megfogyatkozás, magfogyatkozás, magtölte, megtölte. Szédület. Láblógatás a világ végén. Egyedül: négy lábbal. Abban a tévhitben, hogy a csillagok megnőnek, és nap, valamint hold lesz belőlük.
(És mindez elölről).

Tévézik I.

Laska Lajos megrögzötten gyűlölte a tévét. Merthogy az butít, nyomorba dönt és hasonlók. Sokáig mondogatta, be nem vinne efféle fenevadat a házába. Számára ez elvi kérdés volt. Körötte, a társaságában, ismerősei, munkatársai körében mindenkinek volt tévéje, piszkálgatták is Laskát eleget, hogy mi van, tán sajnálja rá a pénzt?! Addig-addig rágták a fejét, hogy Laska végül, igaz, a fogát szívva, beadta a derekát: vásárolt egyet. Amikor a kábelt beszerelő munkás magyarázgatta, hogy hatvannyolc csatorna fogható, hogy így, hogy úgy, Laska egykedvűen bólogatott, gyanakodva pislogva a villogó képernyőre. Este, lefekvés után aztán szörfözni kezdett a csatornák között. Erőszak, halál, gyilkosok, gazemberek. Egy-két óra múltán zúgó fejjel kapcsolta ki a tévét, szemét lehunyva aludni próbált. Nem ment. Forgolódott, hánykolódott, aztán váratlan ötlettől vezérelve felugrott, a tévé képernyőjére ráterített egy pokrócot, hogy ki ne jöhessenek a gonosz emberek. Aztán megkönnyebbülten elszenderült.

Aggódik

Egyik nap Laska, amint a munkából hazaért, feleségét nem találta otthon, a konyhaasztalra pedig ki volt borítva gyógyszeres ládikájuk teljes tartalma. Dobozok, fiolák hevertek szanaszét, úgy mintha a felesége eszeveszett gyorsasággal keresgélt volna valamilyen gyógyszer után. Laskát hirtelen rossz előérzet kerítette hatalmába. Vajon váratlanul megbetegedett a felesége? Fájdalmai vannak? Amint erre gondolt, nagyon kezdte sajnálni, mert eszébe jutott, törékeny asszonykáját mennyire megviseli a fájdalom. De akkor hol lehet? Elment az orvoshoz, netán kórházba került? Laska telefonja után kapott, hogy hívja fel, de a felesége nem vette fel. Egyre inkább hatalmába kerítette az aggodalom. Mi lehet vele, és hol lehet? Aggodalmában még az is megfordult a fejében, hogy a felesége netán gyógyszeres öngyilkosságot követett el, ezért nem veszi fel a telefonját. Idegesen fel-alá járt a lakásban, nem tudta, mitévő legyen, hol keresse. Így telt el egy fél óra, míg egyszer csak nyílt az ajtó, s azon mosolyogva lépett be asszonya. Laska lélekszakadva rohant elébe, izgatottan érdeklődve, hol volt, mi van vele. Valami görcsoldót kért a szomszédasszony, azt vittem át neki, s egy kicsit ott ragadtam beszélgetni, mondta könnyedén az asszony.

Laskának egyszerre összeszűkült a szeme, s mérgesen rákiáltott feleségére: s én fél órán át fölöslegesen aggódtam miattad, azt gondolva, hogy beteg vagy, szenvedsz? És felpofozta meghökkent párját.


Fő az egyetértés!

Laska csúnyán összeveszett a feleségével. Melegebb éghajlatra küldték egymást, csapkodtak, üvöltöztek. Értelmes beszélgetés, egymás meghallgatása szóba se jöhetett. Csak ordítozás, majd bezárkózás, réveteg, sértődött hallgatás.

Aztán harmadnap csak nekifogtak megbeszélni a dolgot. Hogy ez így többet nem mehet tovább. Nem bizony. Hogy folyton csak sértegetik egymást. Igen. Hogy nem hallgatják meg a másikat, nem megértők. Sajnos nem. Hogy egészen elhidegültek egymástól. El bizony. S akkor immár jobb, ha elválnak. Jobb. Mivel egyik sem tudná kifizetni a másikat, a lakást szépen eladják, a pénzt megfelezik. Igen, így jó lesz. A válókeresetet még nem adják be, még ráér. Ráér. Albérletet keresnek, s aztán költöznek. Persze.

Valamivel később Laska, aki a veszekedés kezdeményezője volt, megjegyezte, ha már ilyen szépen tudnak egyezni, tiszta kár elválniuk. A felesége a szemébe nevetett – és a világ újra szép volt. Igen, mert a szerelem szép és természetes dolog, éppoly természetes, mint az úszás, a biciklizés, vagy éppen a szájharmonikázás.

Ragaszkodás az őselemekhez

Egy kisebb lakás-átalakítás alkalmával Laskáék ablakot vágattak a fürdőszoba szabad falára, hogy a helyiség több fényt kapjon. Ezt követően Laska Lajos párja, aki nagyon kényes volt a szagokra, minden egyes nagydolog után kiszellőztetett. Azelőtt csak a belső szellőzőrendszeren távozott el a szag, de csak lassan, így Laska párja nagydolgot követően egy ideig nem tette be a lábát a fürdőszobába, hogy nem kelljen szívnia a bűzt.

Laskában azonban haragot szült felesége fellángoló szellőztetés-mániája. Kezdetben csak magában morgolódott, de aztán nem bírta tovább, és rászólt. Hogy ebből elég. Hogy mégis mit gondol?! Az a szag az övék, ők termelték. Azt nem lehet csak úgy kiszellőztetni. Úgymond: kidobni az ablakon (ő fogalmazott így, s szemmel láthatóan tetszett neki a kifejezés)! Nem és nem! Az lényük legbensőbb része! Inkább a fürdőajtót kellene kinyitni, hogy a lakásban is áradjon szét. Azt a szagot nekik kell beszívni, úgy dukál. A felesége tiltakozott, aztán hisztire fogta a dolgot, de Laskát nem hatotta meg, sőt, egyre elszántabb lett, még pofot is adott a feleségének, hogy észre térítse. És végül ő győzött. Az asszony lemondott a szellőztetésről, csak annyi engedményt kért, hogy legalább az ajtót ne nyissák ki. Ebbe Laska, nagyfokú engedékenységről téve tanulságot, bele is egyezett.

Arról, hogy mi a normális

Tengernyi problémája közepette Laska egy napon csüggedten állapította meg, hogy lassan feje tetejére áll körülötte a világ, a bevett módszerek csődöt mondanak, a dolgok visszájukra fordulnak. Az élet kezdett furcsának, kiismerhetetlennek, idegennek tűnni, Laska hasztalan erőlködött, képtelen volt visszatalálni a helyes kerékvágásba.
Aztán egy napon egy könyvből azt olvasta, hogy álljon terpeszállásba, hajoljon mélyen előre, s tekintsen ki a lábai között. Laska ekképp tett, körülnézett, s megnyugvással vette tudomásul, hogy így a világ sokkal barátságosabb, ismerősebb, normálisabb. Jó lesz hát így maradni. A pozíció ugyan kényelmetlen volt, de Laska kicsiségre sosem adott.

Tévézik II.

Addig-addig noszogatta a párja, hogy gyere, te, nézd meg ezt a jó kicsi folytatásos filmet, mert ilyen meg olyan jó, hogy egy gyenge pillanatában Laska engedett az unszolásnak, odaült a fekete doboz elé. A filmet ugyan nem élvezte különösebben, sőt, mondhatni egyáltalán, de azért csak odaült következő alkalommal is, s utána is. Persze, legtöbbször elaludt a tévé előtt. A felesége ilyenkor korholta, és értetlenkedett, mert hogy lehet elaludni ilyen érdekes adás közben? Laska pironkodott, s hogy tényleg nem illik, s ejnye bejnye, s szánom-bánom, hogy legközelebb ismét elaludjon, hogy lassan lelkiismeret-furdalása legyen az ügy miatt.

Történt egyszer, hogy hírét vették, az egyik filmszínésznek jelenése lesz a közeli nagyvárosban valami jótékonysági esten. Laska már tudta, törik-szakad ott kell lennie. El is ment, jegyet az első sorban váltott, méregdrágán. Egy beszélgető-műsor volt, melynek keretében a műsorvezető a közönség kérdéseinek is helyt adott. Laska is jelentkezett, s amikor sorra került, kezét tördelve, őszinte megbánást mutatva arra kérte alázatosan a színészt, bocsásson meg neki, amiért rendszeresen elalszik a filmjei alatt.
Aforizma

Valahányszor a vécére kellett mennie nagydolgára, Laskát ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy közben valamit olvasson, tanulmányozzon. Leggyakrabban a felesége kozmetikumait kapta kézbe, s elmélyülten silabizálta a többnyelvű termékleírást. Egy idő után már a cirill betűkkel is jól boldogult. Mindig örült, amikor a felesége valami új kenceficét vásárolt (és ez szerencsére gyakori eset volt), mert az új olvasnivalót jelentett számára. Egy-egy alaposabb prospektus végigböngészése alatt pedig az ürítés is megtörtént: kellemes, meghitt hangulatban. Ha a kozmetikumokra ráunt, vagy éppen székrekedése volt, könyveket is vitt be magával.

Lassan megérlelődött benne a következtetés, egy életbölcsesség, melyet szűk (baráti, rokoni) körben terjeszteni is kezdett: a szarás a legintellektuálisabb tevékenység a világon.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu