Kulturális folyóirat és portál

konyvmentok 6

2020. június 23 | Fried Noémi Lujza | Kultúra

A könyvnek nincs ára, értéke van – Könyves Kincsesbánya Váradon

Ilyen lehet a mennyország – gondoltam, majd mondtam is a váradi Könyves Kincsesbányába érkezve. Minden szabad felületen, polcokon, ládákban könyvek, a helyiséget belengi a könyvek illata. Bota Kriszta, a Nagyváradi Könyvmentők Egyesület elnöke és Lőrincz István Gyula, a projektek koordinátora nem lepődött meg elvarázsoltságomon: ők maguk is a könyvek bűvöletében élnek.

Ahonnan indultak

A könyvmentés 2009. április 18-án kezdődött. Lőrincz István Gyula aznap könyveket talált kihajítva egy szemetes mellé, és hazavitte őket. Mint mondja, ez elkezdett átváltani mániába, valahányszor könyveket látott kidobva, úgy érezte: tennie kell valamit, haza kell juttatnia a könyveket. Ennek a „mániának” a híre terjedni kezdett ismerősei között, gyűltek a könyvek, s egy adott pillanatban nem volt már hol tárolnia a köteteket, ezért elkezdte szétosztogatni. Egy egyesület projektje révén a parkokban, fákon kialakított tárolókban lehetett hagyni a könyveket, ezzel kezdte. Csakhogy beleesett az eső a tárolókba, a könyveket megrongálták, kilopták, ezért rátért arra, hogy padokon hagyta a köteteket és szólt másoknak: nyugodtan jöjjenek ki, válogassanak; ilyenkor a diákok is találtak maguknak könyveket. Ez tíz éven át ment így. Voltak, akik csatlakoztak hozzá, aztán elmentek, mert látták, hogy ebben a tevékenységben inkább idő van, mint pénz… Tavalyra azonban még így is nagyon felgyűltek a kötetek, ezért egy olyan platformon gondolkodott, ahova kitehetné őket. Az egyesület jutott eszébe, azonban a román törvények szerint egy egyesülethez minimum három alapító tag kell, s ők nem voltak annyian. Többen óvták is ettől, a költségek is magasak, ezért erről akkor lemondott. Megtudta, hogy létezik könyvmentő egyesület Magyarországon, kapcsolatba léptek vele, és decemberben csatlakoztak hozzá; a könyvszekeret Váradon még ők nyitották meg. Sajnos, mint kiderült, ez számukra nem volt jó döntés, szerintük ott nem könyvmentésről volt szó, hanem könyvárulásról, a befolyt pénznek meg nyoma veszett. A magyarországiak azt mondták, hogy gyermekeken segítenek, de ennek semmi bizonyítéka nem volt. Ezenkívül különféle incidensek történtek; például a karácsony előtt egy román tanítónővel érkező magyar gyermekeknek Lőrincz István Gyula megengedte, hogy ki-ki ingyen válasszon magának egy magyar könyvet, de a magyarországi egyesület kifizettette velük a köteteket. Lőrinczék a könyvtárukból származó könyveket nem kapták vissza, így végül megváltak a magyarországiaktól.

Változtatni kellett

Aztán mégis eljött az egyesületalapítás ideje is. Idén a majálison ébredtek rá, hogy változtatni kell, ugyanis a könyves sátornál sorban álltak az emberek, és mintegy 900 könyv jött be. Akkor sokan kérdezték, hol találják őket, hova hozhatnak nekik könyveket, vette át a szót Bota Kriszta. Nem volt könnyű, de megoldották az egyesület bejegyzését, bár annak anyagi részét még nem heverték ki, és ő lett az egyesület elnöke. A Citadel Deliveryre (ahol például slam poetry-vetélkedőt szerveztek) addigi háromszor hármas sátruk mellé vettek még egy hatszor hármas sátrat is, és készítettek egy könyvespolcrendszert, amivel a sátor beltere megnő, asztaluk is megvan, így ilyesmire már nem kell költeniük. Létrejött a Könyves Kincsesbánya is, itt két könyvért egyet alapon lehet cserélni, s most már van becsületkassza is. Ezt az április 23-án, a Lokálban tartott könyvek éjszakáján vezették be, ott ugyanis voltak, akik könyvet ugyan nem akartak, de szívesen támogatták volna a könyvmentőket.

Most tanulnak segítséget kérni – mondták mindketten, mikor azt kérdeztük, nekik mire lenne szükségük. Önkéntesekre például, akik szabadidejükben segítenének rendszerezni a könyveket, pontos leltárt ugyanis éppen a könyvek cseréje miatt nem lehet készíteni. Mivel az egyesületnek nincs saját autója, támogatás az is, ha valaki járművet ajánl fel, vagy az idejét arra, hogy a felajánlott járművet elvezeti. A könyvek szállítását könnyítené ez meg, mivel amellett, hogy folytatják a mentést, nemcsak Nagyváradra, hanem a megyébe, sőt az ország más településeire is hívják őket például fesztiválokra. Bota Kriszta azt is elárulta: a fesztiválokon nehéz felmérni a keresletet, ezért próbálnak többféle könyvet is vinni, ha egy-egy téma iránt nagy a kereslet, és van rá lehetőségük, azt pótolni, ha pedig erre nincs lehetőség, akkor megkérik az illetőt, látogasson el hozzájuk, mert bár pontos leltárt nem lehet készíteni, azért nagyjából tudják, mijük van és mijük nincs. „Érdekes módon nincs problémánk sem a román ajkúakkal, sem a magyar ajkúakkal. Előfordul, hogy a román ajkú elviszi a magyar meséskönyvet, vagy a magyar ajkú, aki nem beszél románul, próbál románul tanulni, szóval nincs súrlódás nálunk, tény, hogy kevesebb román könyvünk van, mint magyar, de nem tudunk ellene tenni. Mindig mondjuk a román ajkúaknak, hogy ha tudnak román nyelvű könyveket, hozzák nyugodtan, legyen nagyobb a választék” – mondja Kriszta. A könyvmentők azt is elárulták: nem ideológiák mentén foglalkoznak a könyvekkel, bár amiről úgy érzik, valaki számára sértő lehet, nem teszik ki a polcra. Arra ugyanis már volt példa mind magyar, mind román részről, hogy valaki egy neki nem tetsző szerző miatt kommentált. Amúgy többnyire jók a tapasztalataik, például a Citadel Deliveryn számukra meglepő volt az, hogy a román ajkú önkéntesük Ady Endrét a világirodalomhoz sorolta, sőt idézett is a költőtől román fordításban.

Kultúrát mentenek

Nemcsak fordítások, például Petőfi Sándor és Arany János románul, Vasile Alecsandri és George Bacovia magyarul, hanem kétnyelvű könyvek is kerülnek hozzájuk, mondja Lőrincz István Gyula. Volt olyan román ember, aki kérte például A kőszívű ember fiait magyarul, mert valamikor olvasta fordításban, s tetszett neki. Sokan – s nem csak hazaiak, turisták is – keresik például A Pál utcai fiúkat, de volt bukaresti blogger, aki Esterházy Péter könyvének román fordítását vitte el.

„Ez nem csak könyvmentés, ez érték, mert kultúrát mentünk. Lassan-lassan tele vagyunk olyan könyvekkel, amelyeket nem is fognak újranyomtatni, például azért, mert akiknél vannak a jogok, nem akarják kiadni, eladni, vagy nagyon sokat kérnek értük” – árulja el Lőrincz István Gyula. „Vagy kiadják, és megtörik a szöveget, kihagynak belőle részeket. Például az Orvos voltam Auschwitzban című könyv egy eredeti példánya véletlenül hozzánk került, és ha odatesszük mellé az új kiadást, ég és föld” – teszi hozzá Bota Kriszta.

A könyvmentésbe nemcsak a szépirodalom vagy a szórakoztató irodalom tartozik bele, hanem a gyermekkönyvektől a műszaki könyvekig minden. Vannak például orvosi szakkönyveik, régiek, amelyek az egyetemistáknak kincset jelentenek.

Sokan kérdik, hogy egy-egy könyv mennyibe kerül, erre az a válaszuk, hogy annak nincs ára, mert értéke van – mondta Bota Kriszta. Náluk mindenki eldönti, hogy mennyit tud adni egy könyvért, mert az egyesület nem ad el és nem vesz könyveket. „Mi inkább olvasási programokat igyekszünk indítani, s az az »ár«, hogy olvasd és add tovább, és ha tudsz valamennyire támogatni, hogy legalább még egyszer bejöjjön az az adott könyv, akkor rendben van, ha nem tudsz, akkor sincs semmi baj. Ne add el, ez a lényeg” – tette hozzá. Lassan már tudják, hogy melyik könyv mikor kerül elő újra, például a Száz év magánynak kell négy hónap, hogy ismét hozzájuk kerüljön, de ritka az Ady Endre-, József Attila- vagy épp a Petőfi Sándor-összes is. Egyes kötetek újbóli felbukkanásáig olykor két-háromezer könyv is átmegy a kezükön. Hiszen nemcsak a Kincsesbányában várják a könyveket, sokszor hívják is őket akár azzal, hogy szemetesek mellett találtak könyveket, s beviszik ugyan a lakásba, de érte is kell menni. Szomorúbb eset is volt, például megkereste őket egy hölgy, hogy könyveket örökölt, s kiderült, Lőrincz István Gyula ismerte az idősebb urat, többször volt nála, s az illető úgy hagyatkozott: azok a könyvek, amelyeket a család nem akar megtartani, hozzájuk kerüljenek. Olykor szó szerint pincébe vagy padlásra kell mászni a könyvekért.

Bárki lehet könyvmentő

„Elég, ha valaki egyszer megment egy könyvet attól, hogy kidobják, elégessék. A könyvmentés egy életstílus végső soron (…), abban a pillanatban, ahogy továbbajándékozod a könyvtáradat, már könyvmentő vagy” – fogalmazza meg Bota Kriszta tevékenységük lényegét. Ők közösségeket is próbálnak ezáltal építeni, a könyvmentőket oklevéllel vagy saját készítésű lámpákkal honorálják. Az viszont feltétel náluk, hogy könyvet csak saját könyvtárból lehet adományozni, vagy olyasvalakitől, aki kidobná, ez ugyanis ellenőrizhető. Volt rá példa ugyanis, hogy valaki általuk egy étteremben olvasásra hagyott könyvet hozott vissza nekik. A fő cél az, hogy a könyvek forogjanak, minél több emberhez elkerüljenek, anélkül azonban, hogy bárki eladná őket. Közösséget is igyekszenek építeni, beszélgetni a betérőkkel, ez nekik is felüdülés, de ha valaki keres valamit, ami épp nincs benn, elkérik az illető telefonszámát, és például sms-ben értesítik. Facebook-oldalukon rendszeresen teszik közzé a programjaikat, alkalmaikat, aki pedig nem használja a közösségi oldalt, azt kérésre szintén sms-ben értesítik ezekről. „Az egyik magyartanárnőm mondta, mikor kisiskolás voltam, hogy ahányszor elolvasol egy könyvet, mindig vastagabbnak tűnik. Szépen lassan megértettem, ez azért van, mert ott vannak benne a gondolataim, az érzéseim. Egy idő után a könyvekhez kötődsz, egy darab belőled, mikor egy »használt« könyvet adsz oda valakinek ajándékba, egy darabot adsz oda magadból is” – idézte fel Kriszta.

A könyv nem merül le

Már beszéltünk a parkokban, éttermekben, kávézókban hagyott könyvekről, de további terveik is vannak a váradi könyvmentőknek. „Egy könyv nem merül le. Ez a szlogenünk a Könyvek az útra projektben: A telefon lemerülhet, de a könyv soha. A projekt lényege, hogy lesz egy helyiség a váradi vasútállomáson, ahonnan fix összegért bárki elvehet egy könyvet, melyben ott az egyesület pecsétje. Ha kiépülne egy hálózat, az nagyon csodás dolog lenne, mert egy könyv Váradról eljutna Brassóig, az utas kiolvasná, Brassóban pedig cserélhetne. Azon is gondolkodunk, hogy ahol nem áll sokat a vonat, ott is cserélhetnének könyvet akár ablakon keresztül, és akkor egy könyv el tud jutni akár tíz állomásra is, és lehet, egyszer visszakerül hozzánk. Vagy nem, megtarthatja a könyvet, aki elvitte magával” – mondja Lőrincz István Gyula. E sorok írásakor még várták a végső visszajelzést, egy írásos jóváhagyásuk ugyanis már van a Román Államvasutaktól. Tárgyalnak kiadókkal is, akik azzal a feltétellel segítik őket, hogy az általuk adott könyvek nem mehetnek se könyvcserébe, se adományba, ezekre ki kell szabniuk egy fix árat, hogy a könyvekért kapott pénzből tudják fenntartani magukat. Ha ez a projekt beindul, akkor alkalmazottakra is szükségük lesz, de őket inkább egy műveltségi teszt alapján választják ki, hiszen nem eladókat keresnek, hanem olyan embereket, akik ajánlani is tudnak könyveket.

Emellett a Lokálnál kihelyezett gyűjtőpontot ingyenes könyvtárrá alakítják, szeretnének a szupermarketek bejáratához könyvmentő ládákat, vagy ha ez sokba kerül, tájékoztató táblákat kitenni, hogy akik keresik, akkor is megtalálhassák őket, ha a Kincsesbányának költöznie kell. A következő projekt az lenne, hogy minden parkban egy fedett, védett könyvespolcot létesítenek, ahová szintén lehet hozni is könyveket, nemcsak vinni. Szeretnének a kórházakban is elhelyezni könyvespolcot a betegeknek, illetve megegyezni a helyi szakcéggel, hogy a szemetesek mellé tehessenek ki tájékoztató táblákat. Terveik tehát vannak, csak támogatók is legyenek…

Tervezik az egyesületben a tagsági díj bevezetését is, erre főleg a Kincsesbánya bérleti díja miatt van szükség. A tagsági kártya mellé valamilyen többletinformációt vagy -lehetőséget is nyújtanának, például tagok közti könyvcserét lehetne biztosítani. Időközben reklámlehetőséget is ajánlanak már támogatóiknak: a könyvjelzők hátoldalát. Ezek az egyesület pecsétje mellett kerülnének a könyvekbe, így vinnék a hírét azoknak, akik segítenek a könyvmentésben. (Megjelent a Várad folyóirat 2019/9. számában.)

Időközben a Könyves Kincsesbánya elköltözött, most a Cuza Vodă (régi nevén Szacsvay Imre) utca 27. szám alatt találni a könyvmentőket, akik a járványhelyzet miatti kényszerű bezárás után június 25-én nyitnak újra. A könyves szoba mellett könyvfolyosó is lesz, így a megmentett, eddig raktárban elzárt könyvek legtöbbje kikerül a polcokra, tudtuk meg a minap Bota Krisztától.

Újdonságok

A bejáratnál kézfertőtlenítő és egyszer használható kesztyű várja a látogatókat, továbbá egyszer használható egészségügyi maszk is lesz annak, akinél esetleg nincs ott a sajátja.

„Sok változtatásra szükség volt. Eddig is, és ezután is adomány alapon működik a Kincsesbánya, annyi különbséggel, hogy kérésre bevezetjük az irányárakat, ami 3 lej, vagyis 200 forint és ezeknek többszörösei, továbbá a könyvek mellett a kötetekhez kapcsolódó kézműves tárgyakkal is várjuk látogatóinkat” – mondta az egyesület elnöke, aki hozzátette: kártyaleolvasóval is rendelkeznek, és szeretnék előnyben részesíteni a kártyás kifizetéseket. Elkezdték a gyermeksarok kialakítását, ott pelenkacserére vagy etetésre is lehetőségük lesz az anyukáknak, úgy tervezik, hogy ott törlőkendő és szükség esetén pelenka is hozzáférhető lesz.

A könyvmentőknél immár ajándékot is lehet vásárolni  könyvszerető barátainknak, ismerőseinknek. A száz lej értékű, Arany János, illetve George Bacovia nevét viselő utalványokat 50 lejért lehet megvásárolni, azért, hogy az ajándékozó mellett ők is ajándékozzanak. Az utalványokat akár több részletben és a hamarosan induló online boltban is fel lehet majd használni.

Nagyváradon szeptember végéig folytatják a kijárási tilalom miatt felfüggesztett Maradj otthon és olvass elnevezésű programjukat, ennek lényege, hogy az olvasó öt könyvet kap ingyen, és ezeket cserélgetik az ő igénye szerint. A beiratkozásokat online a salvatoriidecarti.ro weboldalon, illetve telefonon, sms-ben is várják.

Folytatják a tavaly elkezdett Olvass a parkban! programot is. Amint az időjárás megengedi, több parkban is hagynak majd könyveket a padokon. Tavaly több mint kétezer könyvet raktak ki, ezek közül több vissza is került olvasás után a parkokba. „Reméljük, sikerül megegyeznünk a hatóságokkal a nyilvános, szabadtéri polcok üzemeltetéséről a parkokban, ezek a debreceni Ady-parkban lévő könyvszigethez hasonlóan működnének. A Lokál udvarán felállított BookIsland könyves kínálatát is folyamatosan cseréljük. Ezúton is köszönjük az önkéntesek munkáját, a felajánlott polcokat, segítő kezekre és polcokra vagy ahhoz való alapanyagokra továbbra is szükségünk van” – mondta Bota Kriszta, aki hozzátette: „Folytatjuk a könyvmentést. Nagyon fontos, hogy tudassuk az emberekkel, hogy a könyveknek a polcokon és nem a szemetesben a helyük!”

Bár ők is örömmel fogadják a támogatásokat, lehetőseikhez mérten a könyvmentők is igyekszenek segíteni. Például könyveket ajánlottak fel a kicsi  Noel licitcsoportjaiban, és társszervezői a szeptember 26-27-én megtartandó SMAllTime Fesztiválnak, erre belépőket náluk is igényelhetnek az érdeklődők. A fesztivál belépőjegyeiből befolyt összegnek a fele, míg az annak keretében a könyvmentők által szervezett könyvvásár teljes bevétele az érkörtvélyesi Ölyüs Noel Róbert számlája kerül, az SMA1-el diagnosztizált kisfiúnak az életmentő Zolgensma génterápiára gyűjtenek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Copyright © 2020 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu