Kulturális folyóirat és portál

2019. szeptember 7 | Mihók Tamás | Irodalom

Kiszemeltem egy fát

Kiszemeltem egy fát
és azóta minden más
a hátam mögé került.

Mint összeesküdött szervek a testben,
homályban himbálózunk.

A gyalázat fenséges gödrei várnak.
Gyere, zuhanjunk fénysebességgel
a tapinthatatlan mocsarak tükrei felé.

Emlékezz,
tollasozás közben hányszor vetődtél bogáncsba.
Ez sem lehet más.

És csak egyikőnk,
a legszenvedélyesebb aszkéta,
csak ő fog a gravitáció kékes-zöld
halmába becsapódni.

A többiek itt lengünk majd tovább
a vég ámulat-fonalain,
grimaszok nélkül.
Micsoda térfogatnövelő sötétség!

Mi vagy, világegyetem? Marxista-leninista?
Neo-kommunista? Prozelita?

A vers gravitációs teréből még senki
nem áll készen megbirkózni a valósággal
csupán mint egy újabb szimulákrummal –

Sequoia Nemzeti Park.
Még ez sem gondolkoztat el?

Világegyetem, pont akkora vagy,
mint ez az értelemzavar.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu