Kulturális folyóirat és portál

2012. október 22 | Nagy Zsuka | Irodalom

Kis nyíri vendéglő

Kocsmatöltelék. Flekken.

Köret nélkül. Kurvák. Szintetizátor és művirág.
Kommersz. Italok de én már nem bízom.
Csak a háziban. Sört kérek negyvenezer éve.
Negyvenezerért. Az éjt nappallá téve és még egy jó
Dugás is drágább. Add az egész életed.

Szóljon. Hangosan. Ha kéred. Ameddig. Csak.

A féllábú és a sápadt arcú összeborul.

Az a kommersz vodka kihipóz.
És beléd hugyoznak homályos hajnalok.
Az idő nem ér el kisiklik.
Csupasz nő a ’85-ös naptáron. Zóna pörkölt-idő.
Retro-Pepszit iszik. És mint a Roncsfilmben.
Edd már meg azt a kurva levest.

És nem akarja tudni ki van kivel.
Csak fizess neki. Még egy kört ennyi van.
Ennyivel. Az indigójövő mondja. Nem érdekel.
Szemétben pácolt. Konténer hús rendel. És

Nem maradt. Semmi the end el.
Barátom. Mindig sok habbal élsz.

Copyright © 2019 Várad Kulturális Folyóirat

made by balu